A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. Szorosabban véve kiterjeszkedik a zirczi fensík központi részének déli peremére, azután a vele szomszédos rátóti horpadás legnagyobb részére, továbbá a Balatonfelvidéknek a litéri hasadéktól északra terjeszkedő azon részére, a melyet a rajta épült Veszprém után Veszprémi-fensíknak is nevezhetünk és végül a Szentgáli-hegyvidék keleti tájaira. Határait a vvieni katonai földrajzi intézetben 1 : 25000 méretű erdeti felvételeinek Z. 17 C. XVII. NO, SO és Z. 17 C. XVIII. NW és SW jelzésű lapjain a következőkben állapíthatjuk meg: Kiindulópontul felvéve a szentgáli Üstihegyet, innen a határ egyenes vonalban átvág az északkeletre fekvő márkói Kis-Somhegyre, Kis-Somhegyről Gyöngyösön át a Hármashatárforráshoz, azután a Borzást északról megkerülve, leereszkedik a Papod északi lábánál elhúzódó Répásárokba. A Répásárokból a Szögié nevű hegyhát északi peremén átlép a Gyökeresárokba; azután a Káváshegyen és Eplényen át a Kis-Ámos északi lejtőjére, majd pedig az Aszóvölgynek Malomrét nevű ágába. Itt érinti a területnek legészakibb pontját. Ettől kezdve délkeletnek halad; közben eléri magát az Aszóvölgyet. Ennek közepetájáról kitér a tőle keletre fekvő ösküi Kőröshegyre. A Köröshegyről a litéri hasadékon átcsap a Vilonya felett emelkedő Sukoróhegyre, a melynek csúcsa egyszersmind területünk legkeletibb határpontja. Snkoróról a határvonal délnyugat felé átlép a Sédvölgyön és Szentistvánnál eléri magát a litéri hasadékot, a melyet azután nem is hagy el egészen Szentkirályszabadjáig. Szentkirályszabadjától a határvonal mindinkább nyugati irányt követve és a veszprémi Alsóerdő déli szélét érintve Faész község alá húzódik, a hol egyszersmind elérte a terület legdélibb pontját. Innen Vámost délről megkerülve, átmegy a Szárhegy aljába s eléri a kövesgyűri dolinákat, majd a Kajdászó és Jákóhegy tetején áthaladva, északnyugatnak csap a Zsófiapuszta mellé és a szentgáli medenczét nyugatról körülbástyázó hegyeken áthaladva, visszatér az Üstihegyre. Legnyugatibb pontjával ezen utóbbi szakaszában a Somberek nevű hegyet érinti. Az így körülhatárolt terület körvonala tojásdad. Hossza keletről nyugatnak légvonalban számítva 30 km , szélessége pedig északról délnek 17 km. Kiterjedése planiméterrel mérve 330 • km. Közepes magassága 185 adatból 309 m. a tenger színe felett. Általában az egész területen négy jól jellemzett, önálló térszíni alakulatot találunk. Az egyik a Balatonfelvidéknek Márkótól Várpalotáig terjedő s északfelé domborodó ívszerű pereme, a mely egyszersmind a szoros értelemben volt Bakonyhegység, illetőleg a zirczi fensík déli peremét is alkotja. Ezen perem csekély megszakításokkal mint egy meglehetősen meredek s általában 300, sőt 400 m. magasra is felhalmozódó torlasz emelkedik ki a déli alacsonyabb fensíkból. Ez a Bakonyhegység emelkedési főiránya, a melynek mentén jó darabon a hegység fővízválasztó vonala is halad. A peremen álló kiválóbb hegycsúcsok magassága a következő: márkói Kopaszhegy 421, Gyöngyös 539, Papod 646, Kávás 537, Ámos 535, Futóné-Köveshegy 575, Sötéthorog 490, Bérhegy 506 es a Palotai-Várberek 469 m. Az egész torlasznak középmagassága (30 adatból) 483 méter. Ezen, 30 km.-nél is jóval hosszabb bástyafalat a délkeletről északnyugatra irányult haránt völgyek egész sora felaprózza. A völgyek nagyrészt tektonikai eredetűek, a mint azt a hegységképző kőzetek csapásában mutatkozó zavargások is igazolják. Maga a torlasz — mondhatni — kizárólag dolomitból áll, azért körvonalai eléggé szelídek. Csak a perem Zircz felőli melléke áll fiatalabb márgás és vízfogó júra- és