A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
149 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 és veszprémvidéki fődolomitokból eddig ismert fauna alakjaiból ez a csiga jelenik meg legelsőbben A gasztropodás padok itt egy ponton SW-nak hajlanak csaknem 40°-kal, de ez csak kivételes jelenség, mert odább északra alig 150 méternyire már ismét északi és csak 10°-os hajlásba rendezkednek. Az első megalodusokat ezen ponttól északnak, tehát a fedő felé haladva, csaknem 4 km.-nyi távolságban találtam azon lapos dolinaszerű mélyedés északkeleti széle mentén, a melyből maga a Singaraszóvölgy is ered. A kőbéltöredékek egyike a Megalodus Böckhi-nek egy kisebb példányára vall. Váljon itt keresendő-e az aranyosvölgyi megalodusos szint, azt ma még bajos eldönteni. Az bizonyos, hogy a megalodusok itt sem éppen csak szórványos jelenségek. A nagy távolságot pedig a lankás fekvésből is magyarázhatjuk. A Singaraszó völgy tői nyugatra, egészen Rátótig, a dolomiton nagy foltokban terjeszkedő neogénkorú i?) kavicstömegek feküsznek. Anyagukból tömérdek kovásodott fatörzset lehet gyűjteni. A Singaraszóvölgy eredetétől számítva ismét elmehetünk jó két kilométernyire északra, mig a dolomitban valamit találunk. Ott, a hol a Hagymatető es a Tobán közt elvezető út a Hagymatető északi lejtőjéről északkeletnek haladó erdei nyiladékkal (liniával) összeér, egy füstszürke és porózus dolomitanyagot találtam, a mely tele van apró, de eddig még meg nem határozott gasztropoda ágygyal. Egy-két apró kagylómaradvány is mutatkozik benne. Ehhez hasonló füstszürke és körülbelül ugyanabban a magasságban fekvő dolomit, a mint látni fogjuk, a Papod csoportban is előfordul, itt azonban jól felismerhető kagylómaradványokat is rejt magában. A Hagymatető keleti lejtőjének ezen dolomitjából a Wortlienia sp. ind. és Stephanocosmia sp. ind. került elő. Innen a dolomitot még követhetjük csaknem egészen ag Ámoshegy tetejéig, de csak nyomozva, mert java részét az erdőtalaj eltakarja. Az Ámoshegy teteje már vastagon padozott szürkésfehér mészkőből áll. Az elhagyott dolomiton, a hegy déli lejtőjében egy ponton NW-i 12°-os réteghajlást mértem. A hegytetőn fekvő és félméternyi vastagságot is elérő mészkőpadok pedig az egyik ponton NNW-i 25°-os és több más ponton NNE 20—25°-os hajlást mutatnak. Ez a mészkő már a rhaetiai emeletbe sorolt bakonyi dachsteinmész. Valamikor itt fejtették is, de a fejtőhelyeket ma már teljesen bozót vert fel, úgy hogy a mészkő anyagához jobban hozzá nem férhetünk, mint a mennyire azt az erdőtalajból itt-ott kiálló és bemohosodott padok engedik. Ezért itt nem is találtam benne semmiféle kövületet. A tetőről a mészkő öve elterjed egészen ama kis völgyecskéig, a mely az Áinost a Kis-Ámostól elválasztja és a melyben padjai 45°-os hajlást mutatnak keletfelé. A völgyecske északi lejtőjén emelkedve ismét dolomitba érünk. A Kis-Ámos ezen dolomitja, a mely felterjed egészen Eplényig, már megint a rendes NW-i hajlásban áll. Ilyen diszkordancziában találjuk ezt a kétféle lerakodást, odább keletre a területünkön kívül eső tési és palotai erdőkben, valamint a Zircztől északnak húzódó Czuhavölgyben is, a hol ezen csoportok a zirczi szinklinálisnak az északi szárnyát képezik. Megjegyzendő, hogy az ámosi dachsteinmeszet nemcsak délről és északról, hanem keletről is dolomit szegélyezi. Különben a dachsteinmésznek ehhez hasonló öbölszerű benyomulásait a fődolomitba területünk más pontjain is találjuk. FRECH az eplényi dolomitokból a következő szerves zárványokat sorolja fel:
