A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
92 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 92 ismert carditás rétegek mutatkoznak, az egész dolomitos csoportot részben a megalodusos szintbe kell soroznom, részben az ez alá helyezkedő raibli lerakodások dolomitos fáczieszének kell tekintenem, a mit a megalodusos rétegek alatt álló dolomit Waldheimia tartalma is megerősít. III. szelvény. Az odább, észak felé következő III. szelvénynek csak két tagja van : a) egy dolomitos csoport, a mely, bár az anyag egészben véve megfelel a II szelvény c) dolomitjának, de egyben-másban mégis eltér tőle. Színe sötétebb és friss töréslapjain is helyenkint feketés pontok mutatkoznak, a mely jelenséget itt-ott a fődolomitnál tapasztaltam. De ennél is feltűnőbb a helyzete ; mert kiálló padjai csaknem fejtetőn állanak észak-déli csapás mellett s különösen ezért gondolom, hogy az egész felbukkanás nem egyéb, mint egy a Jutás felől erre csapó törésvonal mentén lefolyt zavargás következtében a közeli fődolomittól elszakadt és ferde irányba terelt kisebb rög. b) A szelvény másik tagja valamivel odább északra látható. A dolomittal közvetlenül nem érintkezik. Ez egy a vasúti árok falából kisárgálló morzsalékos márga, a melynek anyagában a friss töréslapokon rozsdavörös foltok láthatók; azonkívül kövületeket is zár magába, de rendszerint csaknem teljesen mállottakat. Ágyaik után ítélve, brachiopodáknak mutatkoznak. Innen már csak néhány lépésnyire északfelé kezdődik a IV. szelvény. IV. szelvény. Ez mint feltárás, a vasútmentiek közt aránylag a legérdekesebb, mert zárt rétegsorozatot nyújt. Mindamellett nem annyira tagjainak változékonyságával, mint inkább faunájának úgy egyedekben, mint fajokban megnyilatkozó gazdagságával köti le figyelmünket Tagozódása a következő : a) A mint a III. szelvény sárga brachiopodás márgáját északfelé elhagyjuk, észrevesszük, hogy az árokfal felső humuszrétegét, valamint a vele szomszédos szántás felületét számos apró, fehéres színű testecske tarkítja. Mennyiségük odább annyira megszaporodik, hogy akár lapátolhatok. A testecskék a közepes sörét és jókora mogyorónagyság közt váltakoznak. Legtöbbje formátlan fél- vagy egész, sőt kettős gömb, lap és pálczika, vagy hengeralakú. Vékony csiszolataik azt mutatják, hogy keletkezésük kiinduláspontja apró szervezetekhez kötődik (algaspórák ú. n. szferokokkuszok, parányi brachiopodák, cidaris-tüskék, crinoida nyelecskék stb.). A szerves magot körülzáró márgakéreg igen finom, konczentrikusan rendezkedő és belülről kifelé többnyire zöldesbarnából sárgába vagy fehéresszürkébe átmenő színezetű héjacskákból áll. Igazi oolitok ezek, a melyek az Alpokból leirt Cardita-oolitoktól és szferokokkuszpadoktól 1 alig látszanak különbözni. Ugyanilyen testecskéket talált BÖCKH a felső márgacsoport déli vonulatában a Nosztori-major mellett is. Ezen sajátszerű oolithalmazból tömérdek nagyobbacska kagylót is ki lehet válogatni (csigát már kevesebbet), a melyek azonban valamennyien szintén hasonló mész- és márgakéreggel vonódtak be, mint maguk a testecskék. Különösen a kagylóhéjak külső domború 1 GÜMR L : Über Foraminif., Ostracod. etc. d. Set. Cassianer u. Raibler-Schichten.; Jahrb. d. geol. Reichsanstalt. 1869. 175. 1.
