A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
78 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 78 szegélyéig és jó 2 km. hosszúságban az altalajra vonatkozó megfigyelést csaknem teljesen megakadályozza. Nem így a Gyűrtetővel kapcsolatos fensík! Itt a dolomit feküjében csak egykét kisebb löszfoltot találunk s újabban ezeket is több ponton eltakarították kőbányák nyitása czéljából. Innen tovább délfelé magán a Gyűrtetőn is, egyetlen egy a hegyhát közepére eső s lösszel kitöltött horpadást leszámítva mindig rétegfejeken haladunk egészen körülvonalzott területünk déli határáig, a melyhez közel a vámosi Alsóerdő Katrabocza nevű keleti sziklás sarokbástyája áll. Ennek az erdővel benőtt köves halomnak a mi területünkre is átnyúló északi lejtője tele van régi kőfejtőkkel, a melyekbei régebben „vámosi márvány" néven tridentinus meszet fejtettek. Hogy az eddig követett sorrendet a Gyürtető geológiai viszonyainak leírásánál ne kelljen megváltoztatnom, kezdem a vámosi Alsóerdő imént emiitett keleti sarkánál. A Katrabocza keleti szélében elvezető út mentén ott, a hol a vámosi Alsóerdő és a faészi Felsőerdő összeszögelnek, dolomitot találunk. A dolomit átkanyarodik egyrészt a Katrabocza déli lejtőjébe, másrészt pedig erősen észak-északkeleti csapással nekivág a Gyürtető déli nagyobb felének keleti aljába, az ú. n. Kiskúti-dülőre. Ha az erdőszéli úton maradva északi irányban tovább folytatjuk az észlelést, úgy azt tapasztaljuk, hogy míg az úttest baloldalán egészen addig, a hol az utóbbi mellé jobbról is bokros legelő csatlakozik, szakadatlanul czefalopodás kagylómeszet szedünk ki az erdőszéli talajból; addig az úttest jobbján, tehát a Gyürtető déli felének keleti oldalán a már említett dolomit majd ugyanolyan kagylómész s végre egy kis megszakítás után ismét dolomit lép fel, a mi kétségtelenül egy jelentősebb diszlokácziónak az eredménye. Közel ama ponthoz, a hol az út mindkét oldala csalitossá lesz, nyugatfelől egy erdei nyiladék (linia) lép ki az útra. Ez a linia is fel Van árkolva mindkét felől és ezekben az árkokban szintén megtaláljuk még a Katrabocza hosszában eddig követett czefalopodás kagylómeszet. Ezen mészkő rétegei eddig az egész Balatonmellék leggazdagabb trinodus faunáját szolgáltatták. Az említett linia s az eddig követett út árkaiból kiszedett czefalopodás rétegek kőzetminősége semmiben sem különbözik a veszprémi Alsóerdőből ismert czefalopodás rétegekétől. Itt is vékonyabb-vastagabb és sárgás márgaborítékokkal fedett sötétszürke bitumenes mészkő és sárgásszürke mészmárgalapok válnak ki a talajból, a melyekből bár gyakrabban összelapított, de azért jól használható kövületek fejthetők. A czefalopodákat illetőleg, feltűnő a Balatonitesek nagy száma, a mi különben a veszprémi alsóerdei feltárások faunájánál is észrevehető. Ezen jól rétegezett meszekből és pedig leginkább az említett linia árkaiból valók a következő alakok: Posidonomya wengensis WISSM. mut. alta FRECH Pleuronautilus crassescens var. iugulatus ARTH. Norites cf. psilodiscns ARTH. Balatonites Zitteli MOJS. „ transfuga ARTH. „ egregius ARTH. Ceratites lineatns ARTH. „ Cor vini ARTH. „ hystrix ARTH. „ Haneri ARTH. „ jubiláns ARTH. „ cf. Balatonicus MOJS. sp. ind. juv. „ trinodosus MOJS.
