A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Emszt Kálmán: A Balaton fenékiszapjának és altalajának chemiai alkata
16 A Balaton fenékiszapjának és altalajának c lien tiai alkata. Ha az elemzési eredményeket összehasonlítjuk egymással, úgy azt találjuk, hogy a Balaton-fenék altalaja minden esetben csekély eltéréssel egyenlő chemiai alkattal bír. A lehulló por pedig, a melyek közül az egyik 1897 júl. 23.-ától 1897 nov. 21.-éig, a másik minta 1898 április 7.-étől 1898 nov. lO.-éig gyűjtetett, egyenlő chemiai alkatú és az iszap chemiai alkatával összehasonlítható. Igaz ugyan, hogy az iszapban minden esetben jóval több Ca-ot lehetett kimutatni s így a többi alkatrészeknél is eltérés mutatkozik, de ez megmagyarázható, mert az iszapban igen sok elmállott kagylótöredéket találunk s a nagy eltérés innen eredhet. A keszthelyi fúrásnál a lehulló por és a vízaljai iszap chemiai alkata között különbség alig van, teljesen egynek lehet e kettőt tekinteni. 4'7 m. mélységben egy tőzeges földréteget találunk, a mely 16'224°/ 0 tőzeget tartalmaz, 710 m.-től 13'70 méterig pedig az altalajnak csaknem mindegyik fúrási mintája más alkatúnak bizonyult. A Boglár és Révfülöp közötti fúrásnál az iszap 3'70 m.-től 5'90 m. mélységig tart, itt ismét egy tőzeges földréteg következik egész 8"70 m.-ig, a hol az altalaj veszi kezdetét, a melynek hasonló chemiai alkata van, mint az előző keszthelyi fúrás altalajának. A harmadik, az Akaii melletti túrásnak az iszapja ismét hasonló chemiai alkatú a lehulló porral, itt 4'75 m. mélységben 50'643°/ 0 tőzegtartalmú iszap következik, ez alatt ismét iszap, majd 9'57 m. mélységben az altalaj, a mely 16"82 m. mélységig egyenlő chemiai alkatúnak mondható. A Tihany és Udvardi melletti fúrásnál az iszap és a lehullópor között ismét összefüggés található. A Ca tartalom növekedik 4'9 m.-ig 27'78 , )/ 0-tól egész 39"843°/ 0-ig; 4'9 m. mélységnél pedig kezdődik az altalaj, a mely csaknem teljesen egyenlő 11'33 m.-ig, a mikor is egy erősen vasoxydtartalmú réteg következik. 12 m.-nél pedig a fúrásminta ismét az előző altalaj rétegével egyenlő chemiai alkatú. A Tihany melletti fúrásnál iszap nincs, a víz alja 8'5 m-nél mindjárt kemény agyaggal veszi kezdetét, de e rétegek chemiai alkata szintén az előbbi fúrások chemiai alkatával összeegyeztethető. Végre az Aszófő melletti fúrás elemzési eredményeit összehasonlítva, azt látjuk, hogy itt a víz alján az iszap csaknem teljesen tiszta mészkarbonatot tartalmaz. 6"25 m.-től egész 844 m.-ig egy tőzegréteg következik, a mely 6'25 m.-nél 66'524°/ 0 tiszta tőzeget tartalmaz, míg 7 82 méternél a tőzegtartalom már csak 9'782°/ 0-ot tesz ki; az altalaj pedig, a mely 8'44 m.-nél kezdődik, ismét hasonló chemiai természetű az előző fúrásokkal. E vizsgálati adatok alapján a lehulló port azonosnak mondhatjuk a Balaton iszapjával. Az Aszófő melletti iszap ugyan eltérő alkatú a Keszthely, a Boglár és Révfülöp közötti, az Akaii, a Tihany és Udvardi között gyűjtött iszapok chemiai alkatától, de e különbség abban leli magyarázatát, hogy Aszófő mellett egy patak folyik a Balatonba s ennek a hordaléka az ott lerakódott iszap. így a lösz subaerikus eredete e vizsgálati adatok által is megerősítést nyer. Azonban e kísérletekkel e kérdést megoldottnak végleg még nem tekinthetjük s vizsgálataimat a szárazföldi löszökkel is folytatni fogom. A magy. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumából. Budapesten, 1904. augusztus hó,
