A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. következő magasabb csúcsokat érjük: a márkói Várhegj' (406 m.), a tiszafával benőtt Miklóspálhegy (491 m.), Mecsekhegy (451 m.), Köveskúti-bérc (486 m.), Lóhágató-tető (448 m.), Ökörsegg (471 m.), Felső- és Alsó-Nedveshegy (488 m.), Vöröstói-hegy (420 m.), Kis-Káttyó (367 m.) és Öreg-Káttyó (396 m.). A külső körívnek és ezen most szóbanlévő középsőnek nyugat felé domborodó kanyarulatai közé esik a szentgáli tágas és magas fekvésű medence, a melyet déli felében a dachstein mész és kösszeni rétegek, északiban pedig neogen korú lerakódások töltenek ki. A legbelső ív keleten a Csatárhegytől délre emelkedő vámosi Czinegehegygyel (353 m.) veszi kezdetét és folytatódik nyugati irányban a Hárshegyen (439 m.), Apróbérctetőn (463 m.) át Mögseggre (511 m.); erről visszakanyarodik délkeletnek, érintve útjában Zombortetőt (471 m.), Őrsegget (464 m.), Mizörgét (409 m.) és a vámosi Szárhegyet (374 m.), a mely utóbbi egyszersmind az ív délkeleti végpontja. Ezen legbelső öv két szára közé egy hosszúkás és délkeletnek nyitott lőszteknő illeszkedik. A külső hegykoszorút a középsőtől a márkó-bándi Séd a beléje torkolló Alinczapatak a Mészvölgygyei, továbbá a zsófiapusztai, részben lefolyástalan medencze és a nagyvázsonyi Csepelpuszták felé ereszkedő Nyúlvölgy választja el. A középső övet a belsőtől apróbb lőszlapályok, a Menyekei-völgy felső szakasza, a Csákszegicsapásnak nevezett nyiladék és a kövesgyüri horpadásba nyíló Bujtavölgy keríti el. Az egész hegyvidék párkányának középmagassága (35 adatból) 348 m.; a rajta emelkedő hegycsúcsoké pedig (29 adatból) 445 m. * Már a megelőzőkben ismételten volt alkalmam utalni arra, hogy a leírt terület tektonikájában megnyilvánuló törvényszerűség döntő befolyást gyakorolt a terület fővölgyeinek eloszlására, irányára és kialakulására. Veszprém környékének fővölgyelése, a Sédvölgye is összeesik a hegység rétegsorozatának uralkodó csapásirányával, míg a mellékvölgyek majdnem kizárólag ezen irányra merőleges vonalak mentén fejlődtek ki, vagyis az uralkodó völgyirányok beilleszkednek a hegységben uralkodó törésekbe. Van azonban a területen elég olyan völgy is, a melyek keletkezésöket a koptató tényezőknek, s elsősorban a víz romboló hatásának is köszönhetik, daczára annak, hogy állandó vize csak kevésnek vagyon. Ilyen elsősorban maga a Sédvölgy is. A Sédvölgy, területünkre eső szakaszában éppen tektonikai okokból aszimmetrikusan fejlődött. Forrásai részben a Csehbányától délkeletre emelkedő 485 méter magas Párosbércz keleti tövében, részben a szentgáli hármas Hajaggal szemben délkeletnek fekvő magaslatokon fakadnak. Vizét agyagos alzaton nyugvó neogén kavics és homok szűri elég bőven Ez különben is vízben bővelkedő vidék mint a neogén lerakódásokkal fedett bakonyi vidékek általában. A Párosbércztől Herendig délkeletnek levezető és neogén lerakódásokba vájt útjában a baloldalán elterülő kavicstetőkről több vizet gyűjt, mint azont úl egész Kádártáig; pedig ez a vízkörnyék Herendig nem több 17 kmú-nél, holott Herendtől Kádártáig terjedő baloldali vízgyűjtője hozzávetőleg megüti a 120 km.

2-t is; csakhogy ez utóbbi terület legnagyobb része dolomittalaj. Essegvár alatt torkollik belé a Szentgál felől kanyarodó Alinczapatak völgye; de csak völgye, mert állandó vize nincsen. Gyökerei szintén a szentgál-herendi kavicsés lösztetők közé nyúlnak fel, de a mint összegyűlt vizük eléri a medrével összenyíló Mészvölgyet, úgy el is tűnik; elnyeli a repedező és üreges dolomit. Az Alincza