A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Sommerfeldt Ernő: A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt petrografiai-kémiai vizsgálatok

13 érdemelnek; bebizonyítottnak tekinthető, hogy sok ásvány, — melyet ezelőtt titánvas­csillámnak tekintettek, — valójában az amphibolokhoz közel álló ásvány: rhönit. SOELLNER azonban csodálatosképpen nem az ásvány titánvastartalmát, hanem a meglehetős hypothetikus analógiákból és szerkezeti képletekből következtetett dús sesquioxid­tartalmát tartja a legfontosabbnak. SOELLNER a titántartalmat bizonyos mértékben a siliciumnak, mint hasonló elemnek véletlen pótléka gyanánt fogja fel. Ebben a tekintetben nem értek egyet SöELLNÉR-rel, hanem azt hiszem, hogy ez az ásvány éppen nagy titántartalma folytán hasonló a titánvascsillámhoz, s emiatt tér el az amphibol-csoporttól, melyhez pedig éppen annyi joggal csatolhatnánk, mint magát az aenigmatitot. Hiszen már BRÖGGER is hangsúlyozza azt a nagy morphotrop erőt, melyet a titán valamely kristály alkat­részbe való beilleszkedésénél kifejt. 1 Ez magyarázza meg az aenigmatit és az amphibol hasadási szöge közötti nagy eltérést, valamint azt a körülbelül éppen akkora különbséget is, melyet a rhönit és az amphibol között tapasztalunk e szögre vonatkozólag. Hogy azonban a tőlem megvizsgált esetekben nem rhönit fordult elő, azt három okból következtetem : először, az én elemzésem szerint az ásvány, úgylátszik kovasavtól mentes, a SOELLNER közölte elemzés azonban 24'42°/ 0 Si 0' 2-t mutat ki benne; másodszor a Bakony bazaltjának barna ásványán már HOFMANN is egy­tengelyűséget állapított meg, míg a rhönitnek kéttengelyünek kell lennie ; harmad­szor pedig nem találtam pleochroismust, melyet SOELLNER a rhönitnél megállapított. A hasíthatóságra vonatkozó megfigyeléseim semmit sem bizonyítanak azon formájukban, melyekben azokat rendkívül finom szemcsézettségül ásványomon végez­hettem ; láttam ugyan hasadásokat, de nem vagyok biztos abban, hogy ezek az ilmenitnél gyakori ikerképződésre vallottak-e, melyeknek keresztező szögei 120°-osak; vagy pedig a rhönitről megadott 114°-os hasadási szögben lelik magyarázatukat. Anyagomnak természetes határoló felülete nem volt. g) Tünetek, melyek szerint az ilmenit Mg Ti 0 3-ot (geikielith-et) tartalmaz. Noha SoELLNER-nek más bazaltokon végzett megfigyelései alapján a rhönit előfordulását igazoltnak tekintem, a felsorolt három oknál fogva nem állapíthatom meg annak jelenlétét a Bakony bazaltjaiban. A szóban levő ásvány értelmezésében első sorban az elemzés eredménye mértékadó, s a nagy magnéziumtartalmat úgy magyarázhatjuk meg legegyszerűbben, hogy az ásványt Fe Ti 0 : i Mg Ti 0 : i isomorph keverékének tekinthetjük. Hiszen valóban mindkét anyag igen hasonló formákban kristályosodik. Bár természetes előfordulásuk rendkívüli ritkasága miatt kristályformájukat nem lehet megállapítani, mégis tájékozva vagyunk felőlük HAUTEFEUILLK-nek 1 a geikielith kris­tályhabitusára vonatkozólag végzett synthetikus kísérletei alapján. HAUTEFEUILLE hat­oldalú, vagy rhomboederes kristálykákat kapott, melyeket ő inkább rhombosoknak tart; a természetes példányokon azonban egytengelyűséget állapítottak meg, úgy 1 V. ö. Zeitschrift für Kristallographie 16. köt. 423 old. 8 HAUTEFEUILLE: Ann. chim. et phys., 1865. 4. köt., 167. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom