A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
165 Azt tehát, hogy a bazalterupczió felső határa a felső plioczén vagy az alsó diluviális korszakba nyúlik fel, csak akkor mondhatnók beigazoltnak az édesvízi mészkő-zárványok alapján, ha e zárványok között a levantei emelet jellemző kövületeit tartalmazók is volnának. Az első irodalmi adat, a mely bennem is felébresztette azt a sejtelmet, hogy a bazalt erupczió felső határa esetleg a felső plioczén korszakba is felmehet, STourzKA-nak egy régi megfigyelésével illetőleg a belvedere! kavics korának újabb megvilágításával függ össze. STOLICZKA még 1863-ban azt írta Übersichtsaufnahme des südwestlichsten Teiles von Ungarn czimű, már fentebb idézett, jelentésében, hogy a Balaton vidékétől délnyugatra, a Mura és a Rába között, a stájer határ közelében fekvő Vasdobra (Neuhaus) és Felsőlendva (Ober-Limpach) környékén a bazalttufában kavicsgörgetegeket lelt és a mi még ennél is fontosabb, hogy „Neuhausnál a domb északi lejtőjén, a templom mellett, a balzalttufával lábnyi vastag kavicsrétegek váltakoznak, a melyek teljesen identikusak, a belvederei kavicscsal." 1 De hogy a kavicsrétegek kövület avagy valamely rendkívül jellemző alkatrész nélkül mennyire megtéveszthetnek, kitűnik az alábbiakból is. Addig, a míg a belvederei kavicsot azon a, SCHAFFER szerint,- téves alapon, hogy az ú. n. belvederei fauna belőle került ki, pontusi korúnak tartották, STOLITZKÁ-nak ez a megfigyelése éppen a mellett szólt, hogy a bazalterupczió Vasdobra vidékén is a pontusi korszakban folyt le. SCHAFFER újabb közléséből azonban kiderült, hogy a CZJZEK által még 1849-ben készített s a wieni Hofmuseum természetrajzi osztályában őrzött eredeti szelvényrajz és kézirat szerint az ú. n. belvederei fauna nem a belvederei kavicsból került elő, hanem a kavicsréteg alatt fekvő, 5 láb vastag kvarczhomok alsó részéből, arról a helyről, a hol kvarczhomok alatt fekvő tályag átmegy e kvarczhomokba. Minthogy e szerint a belvederei fauna nem a kavicsból, hanem, mintegy 5 lábbal mélyebbről a kvarczhomokból származik, a belvederei kavics korára vonatkozó vélemény is módosulhat. SCHAFFER maga a belvederei kavics korát kövületek hiányában, nem tudta meghatározni, de két terraszt: a laaerbergit és az arzenalit, különböztetett meg benne. HOERNES RUDOLF a fiatalabbnak vett arzenali kavics korát azon az alapon, hogy F UCHS szerint Hipparion-fog került ki belőle, az arnóvölgyi fauna korával tartja egyenlőnek, a régibb laaerbergi kavicsot pedig a település alapján az ajnacskői és bribiri fauna korába helyezi, vagyis a belvederei kavics régibb (laaerbergi) terrasza a mi Mastodon arvernensis és Mastodon Borsoni tartalmú kavicsunkkal, a fiatalabb (arzenali) terrász pedig a mi Elephas meridional is-os kavicsunkkal volna egykorú. Ha tehát HOERNES feltevése helyes és ha STOLITZKA állítását is elfogadjuk, hogy Vasdobrán (Neuhausnál) a bazalttufával váltakozó kavics identikus a belvederei kavicscsal, kézenfekvő az a sejtelem, hogy Vasdobra vidékén a bazalterupczió felső határa felnyúlik a levantei vagy egészen az alsó diluviális korszakba. Ugyanezt a sejtelmet van hivatva megindokolni LÓCZY LAJos-nak az a (fenti jegyzetben említett) megfigyelése, hogy a sitkei Herczeghalom bazalttufájában a rábamelléki és kemenesaljai (implicite felső plioczénnek vett) kavics görgetegeit észlelte zárványként, mert hiszen ezt a megfigyelését egyik főérvül hozza fel a mellett, hogy a bazalterupcziók korának felső határát még a felső plioczénban vagy az alsó diluviumban levőnek sejti. 1 Jahrb. d. k. k. Reichsanst. XIII. Bd. 1863. p. 21. 2 Geologie von Wien II u. III. T. Wien, 1906. p. 138, 155 s köv.
