A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
154 A balaton vidéki bazaltok. A Cong, rhomboidea fáczieszhez veszi LŐRENTHEY dr. ..azokat a lelethelyeket, melyeken a Cong, rhomboidea-szint valamely jellemző alakja uralkodik" s ilyenek szerinte a keszthelyi homokkő, a ságvári és a hegymagosi agyagos homokréteg, a zsid fertőshegyi réteg és a sümegi agyag. Ezen 5 lelethely közül csak a keszthelyi homokkövet lehet esetleg a Cong, rhomboidea fáczieszbe venni az onnan felsorolt kőmagvak, t. i. a Cong, croatica? és a Limnocardinm Schmidti M. H ÖRN , párosteknőjű kőbele alapján, e réteg sztratigrafiai helyzetének eldöntésére azonban ez a lelethely sem alkalmas, minthogy a kőmagvakat tartalmazó homokkő fekvője nincs feltárva, fedőjéből meg nem ismeretes fosszilia. Hogy a többi négy lelethelyet milyen ingatag alapon vette LŐRENTHEY dr. a Cong, rhomboidea fáczieszbe mind a fauna, mind a sztratigrafiai helyzet szempontjából, kitűnik a következőkből: Ság vár Lukasdombjának csillámos homokját, a melyből KORMOST. „nagyon rossz megtartású kövületeket gyűjtött" a Dreissensia auricularis F UCHS sp. („sok töredéke"), a hegymagosi kövületes réteget ugyancsak a Dreissensia auricularis „tömeges fellépése" alapján vette LŐRENTHEY dr. a Cong, rhomboidea fáczieszbe. A Dreissensia auricularis e szerint a Cong, rhomboidea szint egyik „jellemző alakja" volna. A Dreissensia auricularis-X. azonban már BÖCKH JÁNOS 1 a Cong, ungula caprae-voX lelte együtt Kapolcson, LŐRENTHEY dr. maga meg a Fonyódhegy Cong, balatonica és C. triangularis jellemezte szintjéből is említi több példányban. Mindez mélyebb sztratigrafiai helyzetre utal. Erre vall a hegymagosi lelethelyet illetőleg a település is. A hegymagosi fossziliás réteg, melyből magam is gyűjtöttem, a Szentgyörgyhegy alján, a Hegymagas községből, a Vörös kereszt felé vezető mély út falában mintegy 160 m. magasságban van. A Szentgyörgyhegy alján azonban, e helytől nem nagy távolságra, azon adatok szerint, a melyeket LÓCZY L. e munka 24. lapján, a 2. sz. jegyzetben közöl, ugyanebből a (t. i. 163, illetőleg 165 m.) magasságból Cong, ungula caprae-k kerültek ki a szőlőkutakból. Ezek szerint tehát a Dreissensia auricularis tömeges fellépésével jellemzett hegymagosi réteg a Cong. Balatonica és triangularis jellemezte szintnek inkább a fekvőjébe, semmint a fedőjébe tartozik. Hogy a zsidfertőshegyi rétegben melyik a Cong, rhomboidea fácziesz „jellemző alakja", nem mondja meg LŐRENTHEY dr. Innen mindössze a Melanopsis decollata-t említi kérdőjellel és egy Neritina (Clitlion) ind. sp.-t. A Melanopsis sp. tényleg a decollata, a Neritina ind. sp. pedig a Radmanesti sp. Ez a két csiga azonban, a mint az LŐRENTHEY dr. táblázatában is látható, a felső pannóniai emelet minden szintjében megvan, azok tehát nem lehetnek a Cong, rhomboidea fácziesz „jellemző alakjai". A települési viszonyokat meg LŐRENTHEY dr. — mint maga írja — nem ismeri. A település szerint ez a lelethely a Cong. Balatonica és a C. triangularis jellemezte szint bázisához tartozik, minthogy tovább északra a Fertős-Lázhegy homokos agyagpadmalyából, jóval magasabb térszintből is, a Cong. Balatonica, a C. triangularis, az Unió Halavátsi és a Melanopsis decollata héjait gyűjtöttem. Sümegen „néhány közelebbről meg nem határozható Limnocardinm sp. és Congeria sp., valamint egy Valenciennesia Reussi NEUM.-ra valló Valenciennesia sp. töredéke és egy jó megtartású Pisidium Krambergeri BRUS. példány alapján, „habár — mint LŐRENTHEY dr. maga is beismeri — ilyen hiányos kövületekből nem lehet 1 BÖCKH J. : A Bakony déli részének földt. viszonyai II. r. 89. 1.
