A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
132 A balaton vidéki bazaltok. LÓCZY LAJOS 1 1894-ben, a Balaton-tavát közrefogó térszín egyik típusáról, a szigliget-badacsonytomaji bazalthegyekről, azt írja, hogy „alapjában véve ez a vidék is a somogyi pontusi területhez tartozik" és hogy „a tihanyi-félszigetnek a boglári és a fonyódi magános hegyeknek a „vulkáni működés elhaló ereje adott létet" a mely a harmadkor végén szűnt meg. LÓCZY a Balaton keletkezését a diluvium elejére teszi s a fentiekben benfoglaltatik, hogy a bazalt erupcziót is valamivel fiatalabb korúnak tartja, mint BÖCKH JÁNOS és HOFMANN KÁROLY. A bazalterupcziók pontusinál fiatalabb kora mellett határozottabban foglal állást LÖRENTHEY IMRE 1895-ben. „A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól" czimű értekezésében ugyanis a 211. lapon azt írja: „eddig a badacsonykörnyéki bazaltelőfordulások alapján csak annyit tudtunk, hogy a bazalt a pontusi képződményeket fedi, de a gálti és hidegkúti (Nagy-Küküllő vm.) előfordulás alapján meg lehet a bazaltnak a pontosabb korát állapítani, a mennyiben világossá lett, hogy a bazalt erupczió a levantei korra esik, legalább Badacsony, Gált és Hidegkút környékén." S IGMUND A. Stájerország bazaltjairól írt értekezesében 1898-ban kapcsolatba hozta a stájerországi bazaltterületet a Balaton-felvidék erupcziós területével s a stájerországi bazalterupcziókról — STUR nyomán — azt írta, hogy azok „a congéria-tó visszahúzódása után következtek be." 2 A Balaton-bizottság munkálatai közt két monografikus munka is érinti ezt a kérdést t. i. HALAVÁTS GYULÁ-nak: „A balatonmelléki pontusi kord rétegek faunája" és LÖRENTHEY IMRÉ-nek „Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez" czimű munkája. A congérias (pontusi vagy pannóniai) rétegek taglalásában lényegileg egyező a végső eredménye a két mű szerzőjének, a bazalterupczió korára nézve azonban ellentét van köztük is, a mi okadatolttá teszi, hogy e kérdést még mindig nyílt kérdésnek tekintve, magunk is némi világosságot igyekezzünk vetni rá. HALAVÁTS GYULA a fossziliák alapján négy rétegsort különböztetett meg a Balatonvidékén u. m.: 1. a Melomopsis Martiniana-s és M. Vindobonensis-es, 2. a Congeria ungula caprae-s, 3. a Congeria Balatonica-s rétegeket és 4 a Congeria rhomboidea-szintet. A Melanopsis Martiniana-s rétegeket az alsó, a Congeria ungula caprae-s és a Congeria Balatonica-s rétegeket a középső s a Congeria rhomboidea-s szintet a felső pontusi korszakba sorozta. A kongeriás rétegek ezen részletesebb taglalásának módot kellene nyújtani a bazalterupcziók korának pontosabb kormeghatározásához. Maga HALAVÁTS azonban nem nyilatkozik egész világosan a korra vonatkozólag. Műve harmadik részében a sztratigrafiai részben (1. a 71. és 72. oldalt) azt írja: „A középső pontusi időszak után . . . főleg nyugaton és északon a pontusi elegyes tó terjedelmében ismét veszít, minek oka a föld szilárd kérgének a bazalt kitörésekkel összefüggő tektonikus mozgásaiban található meg. A terjedelméből ismét veszített elegyes vizű tóban azok a rétegek rakódtak le, melyeket én „congeriarhomboidea szintnek" neveztem." Az idézett szavakból úgy tűnik fel, hogy HALAVÁTS a bazalt-erupcziók korát a Congeria Balatonicas rétegek után s a Congeria rhomboidea-szint lerakódása e 1 é teszi, de műve ugyanezen szakaszának két más helyéből az látszik, mintha a 1 A Balaton geol. történetéről etc. Földr. közi. XXII. k: 130 1. 2 TSCHERMAK'S Min. u. Petrogr. Mitteil. XVIII. Bd. p. 395.
