A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
102 A balatonvidéki bazaltok. (41. ábra). Mind ezek alapján természetesen HOFMANN dr. nézetéhez csatlakozom s magam is azt vallom, hogy a Balatonvidék bazalttufái túlnyomó részben víz alatt halmozódtak fel. A Balatonvidék bazalttufáinak petrografiai alkotásáról, BEUDANT és ZEPHAROVICH lovag, bár — mint fentebb láttuk — a bazalttufák keletkezésére és a bazalttal való kapcsolatukra nézve, téves nyomon jártak, olyan leírást adtak, a mely csaknem teljesen megállja a helyét manapság is. Ez az oka, hogy a későbbi szerzők: S TÄCHE dr., BÖCKH J. és HOFMANN K. dr. is, a részletes leírás helyett, BEUDANT és ZEPHAROVICH munkáira utalnak. A Balatonvidék bazalttufáinak mikroszkópos leírásával eddigelé senki sem foglalkozott, HOFMANN K. dr. is csak a szigligeti bazalttufát, illetőleg annak palagonitját ismertette mikroszkóposán, S IGMUND A. pedig újabban arra a megjegyzésre szorítkozik, hogy a magyar és a stájer bazalttufák között úgy makro- mint mikroszkópiailag szembetűnő megegyezés van. Mielőtt a bazalttufák általános jellemzésére térnék, czélszerűnek vélem néhány hely bazalttufájának makro- és mikroszkópos leírását előrebocsátani. 1. Tihany. a) Baromitató-vonyó. Makroszókposan csak annyit látni, hogy köles- egész borsószemnagyságú, itt-ott még nagyobb sötétebb és világosabb bazaltrögöcskéket, lapillikat, sárgás-barnás kötőanyag tart össze, telve kvarczhomokszemekkel. Mikroszkóposán (1. a II. tábla 6. ábráját) a következőket figyelhetjük meg. A porózus bazalt rögöcskékben olivin, augit és földpát vált ki. Az olivin helyenkint élesen körülhatárolt, de csak figyelmesebb vizsgálat után ismerhető fel, mert a helyét kalczit lapok foglalják el. Elvétve chloritosodás is észlelhető rajta. Az augit öves titánaugit. A földpát plagioklász-léczekben lép fel, itt-ott fluidalis elrendezkedést mutat. Helyenkint a bazaltlapillik pórusait szénsavas mész tölti ki, mint a posztvulkanikus, szénsavas források másodlagos terméke. Az üveglapillik világos-zöldes üvegében csak augit-mikrolitek váltak ki. A kötőanyag erupcziós részében augit és plagioklász-mikrolitek ismerhetők fel. Helyenkint tipusos mézsárga palagonitfoszlányok is láthatók. A kötőanyag üledékes része apró, undulatórikus kioltódású kvarczszemekből s parányi muszkovitpikkelyekből áll, a melyek az áttört pontusi homokból kerültek az erupczió alkalmával a tufába. Az allotochton-zárványok közül kvarczszemekből alló gumók, karbónpala s valószínűleg ehhez tartozó kvarczrögöcskék fordulnak elő. b) Doboshalom teteje. Makroszkóposán bors-egész borsószemnagyságú sötétebb és világosabb, barnás-színű, porózus bazaltrögöcskék halmaza. A kötőanyag szénsavas mész, a mely részint a bazaltrögöcskéket burkolja körül, részint a hézagokat tölti ki. Mikroszkóp alatt látni, hogy a bazaltrögöcskék lekerekített sötétebb és világosabb bazalt- és üveglapillik. A bazaltlapillik ásványkiválásai közül, helyenkint temér-
