A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. 1 : 6 vagy 1 : 7, míg más kőzetekben ez az arány 1:10, 1 : 15, 1 : 20 vagy még kisebb. A nefelines kőzetekben továbbá a nátronnak és a kálinak az aránya a timföldhöz külön-külön 1 : 2, míg más kőzetekben az arány 1 :3 vagy még kisebb. A Tátika bazális kőzetéhen a Na i0:Si0. i = 1:8, K %0: Al äO ä =1:5 és a Na., 0 : Al 2 0. s = 1 : 2, vagyis a nefelinnek kristályokban való kiválására nem voltak meg a kedvező feltételek, helyette Na és K tartalmú földpát képződött s így a rombusos metszetű földpátok tényleg nátronmikroklinok vagy nátronortoklászok; e mellett azonban kevés nefelines mezosztazis is képződhetett. SOMMERFELDT E. néhány hónappal ezelőtt megjelent érdekes dolgozatában 1 rámutatott arra, hogy az ortokovasavas sók és az összes trikovasavas sók simultánok, azaz olyan szilikátok, a melyeknek a vegyi formulája úgy írható, hogy mindenik sav gyökében a silicium-mennyiségnek az oxigénhez való valenciája egyenlő és azonkívül a savgyökökhöz kötött bázikus alkatrészek valenciájának az összegére nézve is megvan a megegyezés, továbbá kimutatta, hogy R0SENBUSCH-nak a fématomok állandóságáról szóló törvényszerűsége úgy értelmezendő, hogy az erupcziós kőzetek magmájának koncentrációs folyamatában az egymást helyettesítő kőzetalkotó ásványok si multán összetételűek és a molekulasúlyuk megközelítően egyenlő. A földpátcsoportokban az ortoklász és az anortit között csaknem teljes a megegyezés a molekulasúlyban, az anortit és az albit között ellenben nagyobb az eltérés. A mi már most a nefelint illeti, kimutatja SOMMERFELDT, hogy ez a földpátpótló, a melyet DOELTER felfogása szerint különben is nátronanortitnak lehetne jelölni, simultán az anortittal. Más szóval, kőzetünk magmájának koncentrációs folyamatában egy érdekes átmenet mehetett végbe az anortit, a nátronortoklász és a nefelinitoid között. Ezen nátrontartalmú simultán szilikátok jelenlétére utal a kőzetnek nagy nátron- és kálitartalma; az R. 20 típusú oxidok ugyanis a kőzetnek 9'07%'át teszik ki. A tulajdonképeni bazaltoknál az R. 20 típusú oxidokból átlagban csak 3'6°/ 0 fordul elő. Ily bőséges nátron- és kálitartalom a bazanitoknál és a velők rokon kőzeteknél ismeretes. Minthogy a mikroszkópos vizsgálat szerint nefelin-kristály nincs a kőzetben és minthogy a vegyi elemzéshez fűzött következtetések szerint e kőzet magmájából nem is válhatott ki a nefelin kristályokban, ezen alapon ezt a kőzetet b az a n i t o i d-nak kell mondanunk, tekintettel a kimutatott nefelinitoid mezosztázisra. Bazanitoidra utal a L0EwiNS0N-LESSiNG-féle empirikus formula: 5'0 RO 2"0 R 20 3 8-0 SiO' 2 illetőleg, az aciditási koefficiens, az a = 1'45 is. Ez az aciditási koefficiens, minthogy az ultrabázikus kőzetek a-ja átlag 1'2, a bázikusaké pedig 1'8 és minthogy a bázikus kőzetek legbázikusabb tagjának, a gabbrónak, az aciditási koefficiense is csak R41, kőzetünket az ultrabázikus kőzetekhez hozza közelebb. A bázikus kőzetek között a tulajdonképeni bazaltok aciditási koefficiensi 1*63, az ultrabázikus kőzetek között pedig a bazanitoké 1 '21 lévén, kőzetünk a bazalt és a bazanit között közép helyet foglal el, vagyis a vegyi elemzés egészében is a lehető legteljesebben igazolja a mikroszkópos vizsgálat eredményét. Rendkívül érdekesek e kőzettípusban a sárgás vagy sárgásbarna üvegbázisban beágyazott i 1 m e n i 11 ű k és i 1 m e n i t r i c h i t e k, a melyek a VOIGT és HOCHGESANG készítette, igen vékony csiszolatban átlátszóvá válnak s így megerősíthetem HOF1 SOMMERFELDT E.: Eine Grundfrage der chemischen Petrographie ; Centraiblatt für Mineral, etc. Stuttgart. 1907. pag. 2.
