A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. rekeszti be a parti hegysort. Ez a partmelléki hegypárkány délre hajló katlan völgyet fog körül, a melyet a Dalavárdomb, illetőleg az óvári szőlők dűlője felől délnyugatra nyúló Kis-Erdő hegyhát, két kis medenczére különít el. Az északi, illetőleg északkeleti medencze a Külső-tó, melynek jelzése a katonai térképen Dobogó; 1 ennek síkja csak 10 méterrel emelkedik a tó vízszintje fölé, magában foglalja a Büdös tavat, mint mindjobban kiszáradó maradványát a Külsőtónak, a melynek vizét már régen levezették kőbe ásott csatornán keresztül az Örvényes felőli Bozsai öbölbe. A déli illetőleg délnyugati medencze vagyis a Belsőtó 25 méterrel fekszik magasabban a tó szintjénél s benne helyezkedik el a Kis-Balaton, a melynek mocsárvizébe észak felől kicsiny földnyelv nyúlik be olyanféleképen, mint a Balatonba a Tihanyi félsziget. Innen a neve. A meredek partfalról csak 4 — 5 helyen lehet könnyebben a tóhoz leereszkedni. Legnevezetesebb ezek között keleten az a szakadék, a melyen a Nyársashegy és az Akasztódomb között vezet le az út a tó vízéhez. 18. ábra. A tihanyi kolostor az Ekhódombról. A partoldalt körös-körül csuszamlások, szakadások bontották meg gyönyörű feltárásokat szolgáltatva, a melyek több oldalról betekintést engednek a félsziget földtani felépítésébe. A Tihanyi félsziget három fő kőzetnemét: 1. az agyagot és a homokot, 2. a bazalttufát és 3. a kovasavas édesvízi mészkövet, meg a kvarczitot már BEUDANT 2 is felsorolta. BEUDANT ugyan a „kecskekörmök" alapján, melyeket ő is ép úgy, mint BARTSCH OSÍRAZ-töredékeknek vélt, még jurameszet is feltételezett a félsziget nyugati oldalán. Ezt a tévedését azonban már ZEPHAROVICH, 3 a félsziget első geologus monográfusa helyreigazította. ZEPHAROVICH lovag állapította meg, hogy az agyag és a homok a kongériás rétegekhez tartozik, minthogy a PARTSCH által 1835-ben felállított congeria-nem egyik fajának, a Congeria triangularis-nak, a fekvőhelyét ezekben a rétegekben lelte fel a Cctrdium plicatum, Paludina Sadleri és a Melanopsis Dufourii társaságában. Idesorolta ZEPHAROVICH a bazalttufát, a mely a félsziget északi felén alkot hatalmas rétegeket és az édesvízi mészkövet és kvarczitot is, a mely a 1 Dobogónak nevezik az országútnak a Külsőtó mellett elvonuló azt a részét, mely a szekerek alatt dobog. 2 BEUDANT F. S. : Voyage minéralogique et géologique en Hongrie. II. Köt. 497—501. 1. 3 ZEPHAROVICH V. Die Habinsel Tihany im Plattensee etc. Sitzungsberichte d. k. k. Akad d. Wiss. Bd. XIX. Wien 1856. pag. 345.
