A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vitális István: A balatonvidéki bazaltok

40 A balaton vidéki bazaltok. 28. Kovácsi bazalthegyek. A Tátikától nyugotra, a Bazsi—Zalaszántó közti lapos nyeregháton túl, terül el a Hermántó—Szántóhegy, Kovácsihegy—Váradhegy és a Csehi-mellék bazalt­takarója Zalaszántó, Vindornyalak, Vindornyaszöllős, Nagygörbő és Bazsi községek között. A bazalttakaró itt is pontusi agyagon és homokon fekszik, a miről a Szántó­hegy oldalán, a szőlőkben ásott egyik kút hányóján és a Váradhegy északi oldalán lelt kövületek is tanúskodnak, de ezt a pontusi üledéket nagyobbára lösz és széltől hajtott homok takarja. A Vörtési pusztától keletre hatalmas löszárkok vannak, a melyekben egy helyt szépen látni, hogy a bazalttakaró széthullása, törmelékké és kavicscsá alakulása már a lösz lerakódása előtt megkezdődött, mert a lösz-lepel már a bazalttörme­lékre terült. Nagygörbő, illetőleg Döbröcze felől a Csehi erdőn át a bazalttakaró hátára igyekezvén, egyre apróbb éles kavicsú, szélfútta homokot látunk. A legapróbb kavicsú homok a szélszárnyán felkerült egész a bazalttakaró hátára. Ez a szélfútta homok látható a Vadtó körül is a Kovácsihegy hátán. A bazalttakaró csak 25—30 méter vastag s oszloposán vált el. Az oszlopok több helyen, pl. a Kovácsi és a Váradhegy északnyugati oldalán, padosan is elváltak. A laza talajon lecsúszott és ledűlt oszlopok szétszóródott padjai bazaltlapokkal lepik el a hegyoldalakat. A bazaltoszlopoknak ezt a szertefoszlását szépen láthatjuk, ha a Kovácsihegyről a Vörtési-puszta felőli oldalán megyünk le. A Váradhegyen, a Hermántóhegyen szürke és fekete bazalt fordul elő; a Hermántó hegycsúcs észak-északnyugati oldalán a szürke bazaltban fekete bazalt alkot páráéi deikot. Bazalttufát a Kovácsihegyekben nem leltem. Zalaszántótól észak-északkeletre, a Bazsi felé vezető út keleti oldalán, apró észak­déli irányú börczsor látható, a melyeknek a magva bazalt. IV. A szigetségek. A Fonyódi és a Boglári magános hegyeket s a Tihanyi félszigetet, földtani karakterüket tekintve, találóan nevezi LÓCZY LAJOS 1 „szigetségek"-nek, melyek úgyszólván a tó medréből és víztükréből emelkednek ki. Ezeknek a szigetségeknek a nagyobb, alsó része, számos feltárás kövületei szerint, pontusi (pannóniai) homokos agyagból és homokból áll, a melyeknek laza rétegeit az elmosatástól éppen az óvta meg, hogy a fonyódi Várhegyen és a boglári Vártetőn szilárdabb bazalttufa terül el rajtok, Tihanyon pedig az erupcziós takarón kívül egykori hévforrások édesvizi mész­és kovasavas lerakódása adott védőtakarót. 29. Fonyód. A Balaton déli — somogyvármegyei — partján a tó szintjénél csak néhány méterrel magasabb, mocsaras síktérségből, a Nagy-Beregből, emelkedik fel két ma­gános hegy, a melyek közül a keleti: a Fonyódhegy 207, a nyugati: a Nagy Vár­1 LÓCZY LAJOS : A Balaton geol. tört.-ről és jelenlegi geol. jelentőségéről. Földr. Közi. XXII. k. 130 lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom