A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
24 A balaton vidéki bazaltok. II. A tapolcza-szigligeti medencze bazalttufa és bazalt előfordulásai. A Balaton-felvidék triaszfensíkjának a délkeleti pásztáján az Örsi hegygyei Badacsontomaj—Diszel vonalánál mintegy 10 km. széles szakaszon megszakad a felszínen a triaszrétegek kontinuitása a Szigliget—tapolczai alföldi öblözetben. Hosszanti és harántos vetők közt lesülyedt itt a triasztalp s a keleti felén össze is töredezett, erre enged következtetni az a körülmény, hogy a Gyűrhegyen magában a medenczében maradt fenn a triaszüledéknek egy nagyobb röge. A medenczének ezen az összetöredezett talpú keleti felén egymást érik a kisebbnagyobb, de egyaránt merész szabású hazalthegyek, a melyek a földkerekség egyik legszebb vidékévé alakítják a tapolcza-szigligeti medenczét. Geologiai felépítés tekintetében a Szentgyörgyhegyet kell az első helyre tennünk, a melynek a szerkezete egymaga megérdemelné, hogy egész részletesen tanulmányoztassék. 15. Ssen tgyörgyh egy. A Szentgyörgyhegy a Balatonvidék egyik legérdekesebb hegye, Tapolczától délre, Hegymagos, Raposka és Kisapáti községek között emelkedik ki minden oldalról szabadon álló hegyszigetként a tapolczai öblözet 108—110 m. magas, alluviális takarójából. 1 Az említett községek maguk a hegy lankás padkáján feküsznek, a mely lapos csonkakúp palástjaként szelíden emelkedik mintegy 140 m. magasságig, a szőlőkertek aljáig. Erre mintegy 190 m. magasságig meredekebb lejtőjű csonkakúppalást következik, a melynek az alján még laza homok, felsőbb részén meg már a bazalttufa és a kompakt bazalt murvája van túlsúlyban. E palást talaján köröskörül szőlőkertek vannak néhány kövületes feltárással, a melyekben egy helyen t. i. a Hegymagos községből a vörös kereszt felé a Tókúthoz és a Szentgyörgyhegy tetejére vezető mélyút falában, m e. 160 m. magasságban fedezte fel LÓCZY L. azt a lelőhelyet, a honnan Vivipara Semseyi-t, Dreissensia auricularis-X, Melanopsis decollata-t és cylindrica-1, Limnocardinm, Unió és Valvata sp.-t gyűjtöttem. 2 A kövü1 A Szentgyörgyhegyet ASBÓTH : i. m. 52. 1., BEUDANT : i. m. p. 471, BÖCKH JÁNOS: i. m. II. rész 100 1. s HOFMANN K. : i. m. 398., 460. s köv. lapjain ismerteti. 2 Ezt a lelethelyet, melynek faunáját először HALAVÁTS GYULA volt szives meghatározni, nyolcz év előtt ismertem meg. A mult években REDL GUSZTÁV tapolczai polgári iskolai igazgató úr figyelmeztetett hogy a Szentgyörgyhegy északi lejtőjén, BESZEDICS úr szőlőjében mintegy 185 m. tenger sz. feletti magasságban kutat ásatván, ennek 22 m. mélységéből agyagba ágyazott Congeria ungula caprae kagylókat hoztak a felszinre. 1908-ban LÖWY B. tapolczai könyvkereskedő ásatott kutat a BESZEDICS szőlőjének szomszédságában. Ebből a kútból is 17 m. mélységből Congeria ungula caprae, 20 m. mélységből pedig valami lófélének, valószinű, hogy a Hipparion jobbfelőli felső karcsontjának alsó forgója homokból került elő. Az agyagot, melyen a kút vize összegyűlik 32 m. mélységben, mintegy 165 m. t. sz. feletti magasságban érte el a kút. Még jelentősebbek a Szentgyörgyhegy északi alján levő tapolczai téglavető és murvabánya. A téglavető agyagjából Dreissensia cf. Sabbae Baus.-t szedtem mintegy 150—160 m. t. sz. feletti magasságban. A tőle keletre fekvő és valamivel alantabban, mintegy 140 m. magasságban nyitott aprókavicsos murvabányában mészkonglomerátos lumasillás padok vannak telve Dreissensiomya Schröckingeri FUCHS, Congeria sp. és Linmocardium sp. lenyomatokkal és kőmagvakkal. Ez az aprókavicsos murva az Uzsamajorival ugyanazon szintben van. A fossziliák meghatározását HALAVÁTS GYULA főgeologus úr szívességének köszönöm — LÓCZY LAJOS.
