A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
182 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 lapos fekvését (legtöbbnyire 5—15°) és feltesszük, a mi valószínű is, hogy tömege többszörös vetődés és szétcsuszamlás útján terjeszkedett ki mai, helyenkint 10—12 kilométert is elérő szélességére. A balatonfelvidéki és bakonyi fődolomitok legalsó szakasza rendszerint vékonyan rétegzett; helyenkint sötétszürke, vagy vereses márgás szalagok illeszkednek az egyes kisebb rétegcsoportok közé; de kövületet sem ezekben a márgás közökben, sem pedig magában a dolomitos anyagban nem találtam. A magasabban fekvő szintek (általában a fődolomit egész középső szakasza) már vastagabb rétegekből állanak, sőt helyenkint hatalmas padokban is kifejlődnek. Közeik sok esetben forradásosak, mintha finoman breccsiás kötőszer illeszkednék az egymással érintkező padfelületek közé. A felső szakasz ismét vékonyan rétegeződik, sokszor szinte palás,- és meszesebb külsőt is felvesz, miközben finoman porózus vagy breccsiás szerkezetet árul el, a mi így is, úgy is fáczieszváltozást ielent és így sztratigrafiai szempontból jól el lehet választani a rhaetiaikorú fedőtől is, mert a fődolomit tetejében álló dachsteinmész a maga tiszta szénsavas mész anyagával a fekükőzetektől szintén könnyen megkülönböztethető lerakodást képez. És e tekintetben nehézség csak ott merülhet fel, a hol a márgás rhaetiai lerakodásoknak feltűnőbb megvékonyodása folytán arra kellene következtetni, hogy a fődolomit fácziesze a rhaetiai korban folytatódott. Ilyen lehetne esetleg az Eplény melletti fődolomittömeg, a mely FRECH úr szerint egészen a liaszig ér fel és a mint mondja „talán már rhaetiai korú". 1 Az ily esetek természetesen közelről érintik a mi fődolomitunk egyenértékesítésének a kérdését is. De mert az eplényi viszonyok mai képét tektonikai okokból is lehet értelmezni — és mert területünk más oly pontjain, a hol a fődolomit szintén érintkezik a liaszszal (Üstihegy és Ihartű csoport), ez utóbbinak transzgressziója nyilvánvaló: nem tarthatom elégségeseknek a mai adatokat arra nézve, hogy területemen belül rhaetiai korú fődolomitot feltételezzek. DR. FRECH FRIGYES a Déli-Alpokból és a Bakonyból származó paleontologiai adatok alapján a noricumi emeletet 6 zónára osztja, a melyekből a bakonyi fődolomit az 1., 2., 3. és 6. zónát képviseli. 2 Ezek a nálunk is képviselt zónák a következők: 1. Megalodus Hoemesi FRECH, M. triqueter dolomiticus és Pecten lavaredanus zónája. Ez a legmélyebb szint. 2. Dicerocardium eupalliatuni, Megalodus Damesi, M. Laczkói, M. Gümbeli stb. zónája (kb. 250 m.-re a fődolomit alapja felett). 3. Megalodus Böckhi és M. triqueter acuminatus (kb. 500 m-nyire az alap felett) Végül: 6. Dicerocardium mediofasciatum és Lycodus liungaricus zónája a bakonyi dachsteinmész alatt A rhaetiai emeletet a bakonyi „dachsteinmész" tölti be. Az általam megkülönböztetett 5 kövületes szintből az első, a mely a fődolomit legmélyebb, vékonyan rétegzett és eddig zárványmentesnek bizonyult szakasza felett áll, megalodust nem szolgáltatott és így azt a FRECH-féle zónák egyike mellé sem állíthatom. A második: az első megalodusos szint úgylátszik a FRECH-féle zónák l-jét és 2-dikát is magában foglalja. A harmadik: a myophoriás szint és a negyedik: 1 FRECH : Új kagylók. 57. 1. (Pal. függ.). S FRECH: Új kagylók stb. 124. 1. (Pal. függ.).
