A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
173 Veszprém városának és tágabb környékének geologi ai leírása. 120 úr sem tulajdonít neki ilyen jelentősége (U. o.)* Ezek a körülmények éppen nem támogatják a tridentinus mésznek és a valódi füredi mésznek egybetartozását. Azonban még más és fontosabb adataim is vannak, a melyeknél fogva a valódi füredi meszet a wengeni rétegek csoportjából ki kell emelni. Ezeknek a felsorolását későbbre hagyva, itt magára a typusos tridentinus mészre vonatkozólag még meg kell jegyeznem azt, hogy a füredi mésznek a ladini emeletből való kiemelésével a wengeni rétegeknek FRECH úr által megengedhetőnek véleményezett kettéosztását alsó és felső wengeni rétegekre 1 kizárólag csak a szoros értelemben vett tridentinus mész keretén belül lehet keresztülvinni. A tridentinus mész típusos vörös kőzetét BÖCKH 2 és BITTNER 3 a hallstatli márvány fáczieszéhez hasonlítja, FRECH dr. pedig Mte. Clapsavon wengeni korú vörös meszeivel való megegyezését állítja előtérbe. 4 A tridentinus mész felső világos változata úgylátszik az Alpokból sem hiányzik (Seiser Alm.). A wengeni rétegek nívójában álló balatonfelvidéki tridentinus mész hovatartozásának kérdésére vonatkozólag álljanak itt még a következők: BITTNER midőn a Lettenkohle csoportot a lunz-raibli csoporttal párhuzamosítja, ezen alkalomból a wengeni és a cassiani rétegeket a tágabb értelemben vett kagylómész tetejébe állítja. 5 ZITTEL ellenben a kagylómeszet a buchensteini rétegekkel tehát, a mi Tr. Reitzi tartalmú meszeinkkel lezárja, 6 a wengeni rétegeket pedig egyetértve STURral 7 és BENECKé-vel 8 a Lettenkohle csoport alsó nívójának alpesi egyenértékei közé veszi fel. Az alpesi triaszban való jelentőségükről is megemlékezve, hozzáteszi, hogy faunájok inkább a st.-cassiani, mint buchensteini rokonságra vall; továbbá, hogy ezen kétféle rétegcsoportnak (a Déli-Alpokban) sztratigrafiai együvé tartozása is, nyilvánvaló 9 és végre a Seiser-Alpe híressé vált pachycardiás tufájának paleontologiai jelentőségét is számításba véve, arra a következtetésre jut, hogy «a wengeni szinttől kezdve egészen a tóri tetejéig (inkluzive)» terjeszkedő lerakódások egy természetes egységet alkotnak. Ezen kérdés eldöntésére nem kevésbbé fontosak azok az eredmények, a melyek a bakonyi anyag tanulmányozásából állottak elő. Így KITTL a tridentinus mész gasztropodáiról azt mondja, hogy azok jobban hasonlítanak a cassiani, mint a tridentinus mésszel körülbelül hasonlókorú esino gasztropodákhoz. 1 0 És FRECH-nél is hasonló szellemű nyilatkozatot olvasunk a tridentinus mész czefalopodáiról. 1 1 * WOEHRMANN a Daonella Lommelit szintén a Halobia rugosa-val említi együtt (Die Raibler RAIBLER Sch. Jahrb. d. geol. Reichsanst. Wien, 1893. 693. 735. stb. 1.) s azért nem is tartja lehetetlennek, hogy a bakonyi füredi mész is a raibli rétegek alsó (a) horizontjába tartozik. U. o. 768. 1 FRECH : Új czefalopodák. 58. 1. 2 I. h. 87. 3 BITTNER: Lamellibr. 91. 1. 4 U. o. 54. 1. 5 BITTNER : Über die stratigr. Stellung d. Lunzer Sch. Jahrb. d. geol. Reichsanst. 1897. 447. 1. 6 K. A. v. ZITTEL: Über Weng. Cass. u. Raibler Schichten Sitzungsber d. bayer. Akad. 1899. 355. 1. 7 STUR : Geologie der Steiermark. 232. 313. 1. 8 BENECKE : Lettenkohlengr. in Lunzer Sch. Berichte d. naturforsch. Gesellsch. zu Freiburg. 1896. 149. 1. 9 U. o. 356. 1. 1 0 Ki TTL : Bakonyi triaszgasztropodák. 4. 1. 1 1 FRECH : Új czefalopodák 52. 1.
