A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
IV. FÁCZIESZKIFEJLÖDÉS, TAGOZÓDÁS ÉS ALPESI VONATKOZÁSOK. A szerzett tapasztalatok nyomán bátran mondhatjuk, hogy triaszterületünkön, leszámítva a területen csak alárendelt szerephez jutott alsó triász alsó szakaszának homokos kőzeteit különösen kétféle kőzetfácziesz, az uralkodó. Az egyik a márgásmeszes, a másik a dolomitos fácziesz, bár a2 első a karniai emeletben némi homokot is felvesz; azonkívül bizonyos állandó vonást is észrevehetünk benne, azt t. i., hogy a márgák általában túlnyomók, míg a meszek csak kisebb mérvben fejlődtek ki és — hogy a Séd vonalától délnek és nyugatnak haladva, ez az arány még fokozódik is A másik, a dolomitos fácziesz úgy horizontális elterjedésében, mint vertikális kifejlődésében amazt jóval felülmúlja. Ennek oka egyrészt az, hogy területünknek túlnyomó részét a fődolomit foglalja el, de még másrészt az is, hogy a Balatonfelvidék középső triaszának a különben is dolomitok alkotta alapszintje (megyehegyi dolomit) mellett nincsen egyáltalában olyan szint, a mely helylyel-közzel szintén dolomitos kőzet képében meg ne jelennék. A dolomitos fácziesz nemcsak az egyes szintek határain belül lesz uralkodóvá, hanem helyenkint kiterjed egész szintcsoportokra, sőt egész emeletekre is. Ez áll különösen területünk keleti és északi részére, a hol mint pl. a Sólyi-fenyves vagy Veszprém környékén nem egy helyen a középtriaszkorú lerakodások végig dolomitosak. Nyugat- és délfelé a dolomitos fácziesz fokozatosan háttérbe szorul. Pl. a cserhalompusztai feltárásokban az anisusi emelet dolomitja még felterjed a trinodozus zóna alapjáig és csak ez a zóna, meg a ladini emelet és a karniainak az alapja jelenik meg márgák és meszek alakjában. A nyugatfelől szomszédos veszprémi Alsóerdő anisusi emeletében pedig már nemcsak a trinodosus zóna egészen, hanem a decurtata zóna felső része is meszes és márgás; a ladini és karniai emeletben pedig a dolomitok szaggatottak és inkább betelepedéseket képeznek. Ezek a dolomitbetelepedések még odább nyugatra (Vámoson) márcsak egy-egy vékonyabb szint mesgyéi közé szorulnak. S ha végül Vámostól délnyugatra a litéri hasadékot átlépjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a megyehegyi és a fődolomit közé eső lerakodások között a dolomitos fácziesz a minimumra zsugorodik össze. Általában azt mondhatjuk tehát, hogy a fiatalabb veszprémi törés mentén felszínre került középtriasz keletről nyugatnak az idősebb litéri hasadékból felkerült középtriasz pedig nyugatról keletre haladva dolomitosodik fokozatosan. Az alsótriasz kifejlődésében még aránylag a legnagyobb fokú állandóság mutatkozik a Balatonfelvidék egész hosszában. Itt az eleinte durvább, majd fokozatosan
