A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
140 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 pülést észleltetnek, de a magasabbak fokozatosan mindjobban gyűrődöttek, míg a felszínhez legközelebb esők e mellett még számos apró darabkára is szétesnek, a mit — a mint említettem — a külső kémiai hatások előidézte horizontális terjeszkedésre lehet visszavezetni. Az előző e)—g) csoportból említett korallmésztömbök elvétve még ebben a csoportban is mutatkoznak. A felső gyűrt rétegekből csak egynéhány brachiopodát, úgymint: Thecospira Semseyi BITTN., Retzia sp. ind., Spirigera indistincta WISSM. sp.-t gyűjtöttem. A leírt XI. szelvényben két szint válik ki különösen a többi közül. Egyik a Solenomya Semseyana BITTN. szintje, a másik pedig a Physocardia Hornigi BITTN. sp. fekvőhelye. A Solenomya Semseyana-t Veszprém környékéről még csak a Pribékkert mellől ismerem, a Physocardia Hornigi-t meg egyáltalában nem ismerem más helyről, mint a Jeruzsálemhegyről, bár, mint láttuk, hozzá hasonló csavart búbbal bíró megalodusfélék területünk más pontjain is mutatkoznak. Csakhogy csak a jeruzsálemhegyiek egészen biztosak faj szempontjából is. Ezek a bizonytalan példányok rosszak és jóval kisebbek is, mint a jeruzsálemhegyiek s azért ezt a két szintet a veszprémi márgákban általánosítani legalább ma még alig lehet. Viszont ismét a veszprémi márgafeltörés több más pontjain és Vámoson is fellépő megalodusos dolomitot és szomszédját, a nuculás márgát éppen a Jeruzsálemhegyről nem sikerült kimutatni, a mi ennek a márgának a pontos szintezését felette megnehezíti. Ha feltételezzük azt, hogy Physocardia Hornigi itt Veszprémben már a Megalodus carinthiacus tartalmú dolomit felett, tehát a tóri rétegek nívójában fekszik, akkor egy másik jeruzsálemhegyi s ellentmondó jelenséggel kell leszámolnunk. Ez az, hogy a tóri rétegek három jellemző és Veszprém körül is elterjedt alakja: az Avicula aspera PICII., Pecten incognitas BITTN. (filosus HAU .) és Ostrea montis caprilis KLPST. a XI. szelvény faunalajstromából hiányzik. Viszont pedig itt oly alakok szerepelnek nagy számban, a melyek még valódi cassiani típusok (Pataeoncilo ex. aff. praccntae, P. distincta, Avicula arcoidea, Limea margineplicata, L. Protei stb., továbbá számos gasztropoda, echinodermata, korall és szivacs). De még magát azt a kőzetet (szürke márga, sárga kalcziterekkel átjárva) sem ismerem innen, melyben másutt (IV. szelvény, Vámos stb.) az említett tóri fajok előfordulnak s a melyet BITTNER különösen kiemel, mint olyant, a mely a tóri rétegekkel egyenértékű opponitzi meszekkel mindenben egyezik. Ha azonban ez a kőzet itt a Jeruzsálemhegyen mégis megvan, a mire az Avicula aspera, Ostrea montis caprilis szórványos előfordulása tényleg utal, úgy az csak a terület délibb beépített helyein fordulhat elő. S hogy nincs meg a Jeruzsálemhegy északi, ma felbányászott területén, azt megint a jeruzsálemhegyi tektonikai tábla délkeleti hajlásából s a később bekövetkezett abrázióból magyarázhatjuk meg, a mely ezen rétegeket a tábla északi területéről eltávolította. Ez esetben természetesen azt is fel kell tételezni, hogy a XI. szelvénybe foglalt egész rétegcsoport a Megalodus carinthiacus dolomitja alatt fekszik, vagyis, hogy nem a szoros értelemben vett tóri-opponitzi rétegeknek az egyenértéke, hanem hogy ez a veszprémi raibli-cassiani márgás csoportnak a legmagasabb tagja. Feltűnőbb jelenség gyanánt felemlíthetem még, hogy a XI. szelvény faunájában alig szerepel egynéhány brachiopoda faj, holott a Jeruzsálemhegy más pontjain a törmelék között éppen a brachiopodák a legfeltűnőbb jelenségek.* * Ez a körülmény nem igazolja azt a nézetet, Fogy a veszprémi raibli brachiopodák inkább a
