A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 107 úgy a szelvény rétegcsoportjainak összefüggését, mint a kövületeknek kívánatos (szintek szerint való) gyűjtését mód nélkül megnehezítette. S ha még hozzávesszük, hogy több egymásnak futó törésvonal közé keveredtünk, a hol a csapás is kivált a könnyen gyűrődő márgás kőzeteknél többször változik: nagyon is ki vagyunk téve annak, hogy kevert anyagot gyűjtünk; mert nem lehet ellenőrizni, vájjon az egykori kőfejtőkből kikerült s összekeveredett törmeléken gyűjtünk-e, avagy csakugyan egy és ugyanazon szintnek együvé tartozó málladékával van-e dolgunk. Azért azt hiszem, ebben a körülményben is kell keresnünk az idevaló termőhelyek, némely adatáról felmerült kétségeknek a nyitját, a mire BITTNER az innen származó brachiopodákról írt művében ráutal (Bakonyi triaszbrach. 51. 1). A megfigyelésnek, illetőleg a rétegek sztratigrafiai sorrendje szerint való gyűjtésnek ezen különösen itt tapasztalt nehézségei késztettek engem arra, hogy a szelvény némely tagját a helyszínen többszörösen is felaprózzam és az esetleg együvé tartozó termőhelyeket is külön-külön jelzéssel ellássam. Es miután, a mint azt már többször kiemeltem, az innen való fosszilis anyag „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" paleontologiai részében az én általam alkalmazott jelzésekkel van közölve — különösen kell hangsúlyoznom, hogy a VI. szelvény ezen harmadik szakaszának c és e tagjainál használt számok egymásutánja, pl. i\, c

2, c

3; vagy e, e

y, e.

t és e

i} (kivéve az önálló tagokul szereplő e

6 és ß

6-ot) nem akarja jelenteni egyszersmind az általuk jelölt rétegek, vagy kisebb rétegcsoportok sztratigrafiai sorrendjét is, hanem csak az esetleg egyik-másik helyen lemérhető csapásirányba eső, de egymástól televény által elválasztott gyűjtéspontokat. Mindazonáltal nincs okom feltenni, hogy a külön számokkal jelzett gyűjtőpontolVközt sztratigrafiai szempontból figyelemre méltó szinteltérés legyen, mert az egy és ugyanazon betű alá foglalt csoportok kőzetanyagában bizonyos egyöntetűség mégis mutatkozik és mert, (a mint azt különösen BITTNER-nek a bakonyi triaszbrachiodákról írt művében (50. 1.) olvassuk) BITTNER nemcsak, hogy az egyes számjelzéssel ellátott gyűjtőpontok anyagát nem tartotta szükségesnek elválasztva tartani, hanem még az egyes külön betűk alá foglalt s így egymástól különböző sztratigrafiai egységek faunáit is egybefoglalhatóknak ítélte. En tehát az én beszámolásomban BITTNER-tői csak annyiban térek el, hogy egyfelől a c\, c

i és c, jelzésű, másfelől az e, e

u e

3 és <?

4 jelzésű termőhelyek faunáit összefoglalom s amazokat VI. c.) alatt, emezeket pedig VE) alatt közlöm. Teszem pedig ezt azért, mert — a mint ez a szelvényből is kiviláglik — a c\) csoportban a c) csoportnál határozottan magasabb sztratigrafiai szinttel van dolgunk. Azonban az <?

3_

4-jelzésű gyűjtés anyagát már el kell különítenem, mert azt tanítványaim hordták össze, a kik a gyűjtőhely pontos megjelölésével nem mindig tudtak beszámolni, Továbbá különválasztva tartom az e

h, valamint az jelzésű termőhelyek faunáit is, mert ezek szintén jól megkülönböztethető magasabb nívókból származnak. Ezeknek előre bocsátása után egybefoglalva közlöm itt a VI. szelvény hosszában, a Girisicsdomb, a Felső- és Alsó-Malomutcza s végül a legutóbb említett kőbányákszálban maradt konglomerátumainak (tehát a c\ c

2 és c

3 jelzésű gyűjtőpontoknak is) a fosszilis anyagát: Encrinus cassianus KLIPST. sp. Encrinus sp. „ granulosus MSTR

. sp. Entrochus quinqucradiatus BATH. „ cancellistriatus BATH

. „ cf. Pentacrinus venuslus