A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

105 Most térjünk el a szelvénytől és tekintsük meg a Völgyikútárok felső környékét. Az árok hosszában (a nyugati lejtőben) a márgák és az alattok fekvő konglomerátumok felterjednek egészen magáig a Völgyikútig (Királykút), a hol egyszersmind elérjük a cserháti törést s mellette délfelől ama dolomitokat, a melyeknek korát BÖCKH J. függőben hagyta (I. m. 127., 128. és 129b). Ezen vörösszínű, nagyon morzsalékos dolomit egy magában álló szírttömeg formájában a Völgyikútárok felső szakasza és a veszprém—jutási országút közé ékelődik, keletről és délről pedig a városi vasúti állomás és a Vásártér fődolomitjával áll közvetetlen összefüggésben, tehát szintén fődolomit, a mit egyébként a benne talált fossziliák (Megalodus complanalus Giimb. Amauropsis Hantkeni. KITTL.) is igazolnak. Nyugatról kis távolságban a Völgyikútárok hosszában futó vetődés szakítja el a cserháti dolomitoktól. Ezen utóbbi törésvonal és a keletről nyugatnak futó cserháti főtörés kereszteződési pontján buggyanik ki a Völgyikéit gazdag forrása. A Völgyikútárok szemközt fekvő keleti oldalán az eddig követett kőzetcsoportok sorozata megismétlődik. Maga az árok nem nyújt alkalmas feltárást, mert nyugati dombos oldala (a Malomuteza felől) valóságos szeméthalmaz, keleti lankás szélét pedig megművelt kerti föld takarja. E mellett az árkot nem tisztogatják; oldalait sűrű bozót verte fel és így nagy részében csaknem megközelíthetetlen. Ezeket a kedvezőtlen körülményeket azonban ellensúlyozta az elmúlt közelebbi években történt építkezés és különösen két háztelek (Fenyvesutcza 18. és 22. sz.) belsőségén ásott kutak. Továbbá a Völgyikútárok torkától délkeletnek a jutási országútra felvezető kocsiút (ú. n. Sédlejáró) mentén is feltártak az út rendezése és fásítása alkalmából egyes márgás és homokos csoportokat, a melyeknek települése arra vall, hogy itt a rétegek egy boltív alakjában torlódtak fel, a melynek romjai közé rágódott be a kis völgyelés. A két háztelek már ismét a szelvényen fekszik és pedig a 11. szakasznak á)-vel jelzett márgacsoportján, a melyet a magasabb helyzetbe került (cf konglomerátumoktól egy ferde vetődési sík választ el. A Völgyikútárok torkából kikerült altalaj, egy szürkéssárga márga, a mely FRECH

1 és KITTL'

2 urak meghatározásai nyomán a következő fossziliákat szolgáltatta: Ctenodonta elliptica GOLDF. sp. Gonodon rostratus MSTR. sp. var. Ctenodonla praeacuta KLPST. nov. intermedia FRECH Nucula strigilata GOLDF. Cuspidaria pannonica FRECH Lcda Schafarziki FRECH Orthoceras cf. elegáns MOJS. Macrodus gepidicus FRECH „ cf. subellipticum MSTR. Estheria Lóczyi FRECH Ganoid-pikkely. BITTNER pedig még közelebbről meg nem határozható Posidonomyák jelenlétét is kimutatja a márgákban. Fedőjükbe esik a Fenyvesutcza 22. számú háza kútja, kútja, a melyből sötétes egérszürke márgás anyag került felszínre, a melyből FRECH úr a következő fajok jelenlétét állapította meg.

;

i Ctenodonta elliptica GOLDF. sp. * var. 1 FRECH : Pótlójcgyzctek stb. 15 1. (Pal. függ.) - Levélbeli közlés. :

T FRECH : Pótló jegyzetek stb. 13. 1. (Pal. függ.)