Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VII. Fejezet. A kréta szisztéma
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 210 Az alsó szőlők vége felé az elhagyott, EpsTEiN-féle, mészkemenczének összegyűrt, tűzkőszalagos, világosszürke felső-liasz-márgáin és márgás mészkőlemezein 1 a hippurites-mészkő diszkordánsan fekszik. A hippurites-mészkő szilárd padjai 35—40 NE irányú hajlásban érintkeznek a felső-liasz összegyűrt rétegeivel. A geologiai térképnek 191 m. magassági számmal megjelölt pontjától az útmentén a város előtti uradalmi épületekig 1250 m. hosszant tart még a hippuritesmészkő. Abráziós terraszon járunk, mely 30 — 35 m.-rel emelkedik a Marczal-patak síksága fölött. A város felé a hippurites-mészkő csakhamar lankás fekvésbe kerül 20—8° között ingadozva és ENE és NE irány felé dőlve. Vastagságát 40 — 60 m. között merem becsülni. Az abráziós terrasz nyugati fokán és déli részén, a pannoniai-pontusi rétegek laza homokkővel és konglomeráttal ráborulnak a simán kimart, üreges, majd érdes felületű mészköre. A tengerparti vízmarás és túrzás gyönyörű példái láthatók itt, nemkülönben északra a városkától a Haraszt nevű legelőn is. A fehér hippurites-mészkőben sok fosszilia van, amelyek kimállva a mészkő felületén épp úgy szembeötlenek, mint az alsó krétakorú kaprotinás mészkő mállott felületein; meghatározáshoz használható példányokat a tömött mészkőből kiszabadítani nagyon nehéz. A DARNAY múzeum bizonytalan lelőhelyű kövületei között Hippurites eornuvaccimtm BRONN példányokon kívül vannak kisebb hippurites-alakok is, amelyek között PAPP KÁROLY a Hippurites inaequieostatus MÜNST. és H. Gosaviense DOUVILLÉ fajokat ismerte föl. A fehér tömött hippurites-mészkő feküjében krinoidás, lithothamniumot, korállokat és exogyrákat tartalmazó padok vannak. A városvégi major melletti völgyelet nyílásaiban az ottani régi mészkemencze környékén levő kőfejtőkben 20°-al NW felé hajló okkersárga gumós-márgás mészkő, elég sok fogyatékosan megmaradt fossziliával van feltárva. Vastagsága körülbelül 4— 6 m., Gryphaeá, Exogyra, Cucullaea és Hippurites maradványai vannak benne. A major alatti völgyületben libaúsztató tó van, amely állandóan vízzel van teli. Ennek környékét és partjait lemezes-márgás mészkő alkotja. A városbeli kutak fenekéről kékesszürke márga kerül a felszínre; ez szolgáltatja a kutak vízgyűjtő, illetőleg elzáró rétegét. A régi mészkemenczénél 13 m., a város délnyugati részében 14 és 17 m., a Haraszt-legelő elején a város északnyugat végén a Csabrendeknek tartó országút mellett 22 m. mélységű kútban értek le a vízre. Ez a kékesszürke márga a Sümegi hegy szőlőiben is kibukkan. DARNAY KÁLMÁN kir. tanácsos úr szőlőjében körülbelül 50 m. magasan a sümegi terrasz felett egy 18 m. kútban szintén elérték a márgát. Ennek a gosaui típusú, kövületeket bőven tartalmazó kékesszürke agyagos márgának előfordulása Sümeg altalajában, a város déli végén levő kővágókban és kútásások alkalmával, jó fossziliák gyűjtésére fölöttébb kínálkozik. Különösen az a kút, amelyet a város északi végén a Csabrendeknek vezető úton 22 m.-re ástak, 1 Ezekben a márgás mészkőlemezekben találta BÖCKH JÁNOS 1871-ben azokat az Aptychus-maradványokat, amelyek alapján a m. kir. Földt. Intézettől kiadott D 29. jelzésű 1.144,000 mértékű geologiai térképlapon a tithonrétegeket is kijelölte. Lásd a 178. és 193. oldalakon ezekről ismételten elmondottakat.
