Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 454 Kisbér környékén HORUSITZKY HENRIK m. kir. főgeologus barátom fedezett fel legújabban 180 m. t. f. magasságban kavicsokat. A bábolnai m. kir. ménesbirtoknak agrogeologiai felvétele alkalmával pedig Bábolnától északra a 157 m. t. sz. feletti Nyergeshegytől a győrvármegyei Mihályfypusztáig terjedő 13 km. hosszú sinai—bánai hegyháton 1(30—145 m. magasságú E—W irányban elnyúló hátságon talált pannoniai-pontusi homokon nyugvó, szélesen elterülő kavicstakarót. 1 HORUSITZKY HENRIK és dr. LÁSZLÓ GÁBOR barátaimmal Ács és Bábolna között 1912 nyarán meglátogattam a bábolnai hátságot és a Lobkovicz-erdőben levő kavicsgödör 3 m. magas feltárásában velük együtt vizsgálgattam a kavicsot, amely vegyes nagyságú, mogyoró-, diónyi ritkábban strueztojásnyi görgetegekből áll. Gránit, amfibolgnájsz, kvarezporfir, kvarezos gnájsz, kristályos szemcsés mészkő, tömött márgás mészkő, kvarczitpala van a kavics anyagában képviselve. Ezek a bakonyi és arábamelléki kavicsoktól nagyon különböznek; nagy görgetegei is feltűnők. A kisebb darabok jól simított lapos folyóbeli görgetegek, a nagyobbak is vékonyperemű, sima felületű, kereklepények; dendrites kiválások is tarkázzák felületüket. A Lobkoviczerdő kavicsáról azt sejtem, hogy a Dunának északi oldaláról, a nyitra- és garammelléki hegységekből származott le; ősi plioczénkori időszakos folyó törmelékkúpjának karélyos homlokrészét látom benne. A fent érintett 2 hasonló izolált fekvésű, kavicstakarta hegyhátak Alsó-Ausztriában Petronell, Enzerfeld és Fischamend és Moosbrunn között, különösen a Schüttenberg és a Königsberg, amelyek 282 és 257 m. t. sz. f. magasságban kavicscsal vannak fedve, emlékeztetnek a bábolnai hátságra. Azokon is durva, dendrites, folyami görgeteg nyugszik és miként a sinai és bányai hegy 25—30 m.-el emelkedik ki a környező lapályokból, úgy az alsóausztriai, magánálló, kavicsfedte halmok is 70—80 m.-el fekszenek sík környezetük felett, amelyet kisebb görgetegekkel elborított terraszok foglalnak el. Az alsóausztriai s valószínűleg plioczénkori kavicsokat sem tudom a Duna völgyéből leszármazóknak elképzelni, hanem szintén északról jövőknek gyanítom őket. Miként az Alpok körül, úgy a Bakony aljában elterülő kavicstelepeket sem lehet ez időszerint még hozzávetőleges biztossággal sem szintezni. Az alsóneogén-kori (mediterrán vagy sarrnatiai) kavicsoktól a pannoniai-pontusi-korú mélyebb és magasabb kavicstelepeken át a plioczén- és pleisztoczén-kori kavicsok rétegtani helyzetére nézve helyenkint a geologusnak erős kétségei támadnak és sok részletes vizsgálatra lesz még szükség, amíg a kavicstelepek szigorú szintezése és ezzel a fiatalkori morfologiai alakulások felismerése sikerülni fog. Ilyen meg nem világított eredetű kavicsot, Czelldömölktől Pápa felé kocsizva, még több helyen láttam a 130—150 m. t. sz. feletti magaslatokon. Vinár, Nemes- és Pórszalók között a kavics magasabbra emelkedik, mint a Kemenes-plató kavicstakarója. A pórszalók—pápai országút mellett, a 152 m. magas dombon, homokkal vegyes szegletes kavics között, egy Rhinoceros-félének felkarcsontját találtam. A pleisztoczénkori kavics a Czincza—Marczal 125 m. magasságú völgyének jobbján ugyanolyan szintben, sőt valamivel magasabban van, mint a Kemenesfensíkon és Csererdőben. Erről a Czelldömölk és Pórszalók közötti szegletes, elég durva kvarczitkavicsról még eldöntendő: vájjon a Kemenes-fensík kavicstakarójához tartozott-e a 1 M. kir. földt. intézet évkönyve. XIII. köt. 181. old. 2 Lásd fent a 451—452. oldalon.
