Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

305 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 lejtőn a Gyikhegyen és a Barátok erdejében nem találtam. A plató tetején azonban édesvízi mészkő és meszes czementű kavicsos homokkőpadok bukkanak elő a lösztakaró alól. A Mészkemenczetető 267—246 m. magaslatain nagyobb rögök is vannak ezekből a kövekből. Az édesvízi mészkövet vagy a mészkonkrécziós márgát a Somogyi dombvidék magaslatain széltében elterjedve találtam. Karád, Mocsolád, Tab, Kisbár és Endréd vidékének 240 m. t sz. feletti magaslatain az édesvízi mészkő mindenütt feltalálható, ahol a 10 méter vastagságú lösztakarót az erózió megbontotta. A Mezőföld 150 m. t. sz. feletti magasságú síkságán elterjedt konkrécziós édesvízi mész lerakodásokat a 100 m.-el magasabb Somogyi fensíkokon előforduló mészkő-rudimentumokkal hasonnemű alakulásoknak tartom. A balatonmelléki terraszról és a Somogyi platójellegű dombvidék keleti és nyugati környezetében levő alacsonyabb párkánylapályokról azt hiszem, hogy azok a 300 m. t. sz. f. plató oldalairól rogytak le. Ehhez a nézetemhez a bizonyítékokat abban látom, hogy a homokrétegek és a feküjükben lévő vastag agyag a somogyi dombvidéken jóval (kb. 100 m.-el) magasabban fekszenek, mint a balatonmenti feltárásokban ós a fúrásokban. 4. A somogyi dombvidék. Ádándtól Zamárdiig zeg-zúgos vonal választja el a siómelléki alacsonyabb, a Balaton fölé átlag 20 m.-el emelkedő lapályt a somogyi magaslatoktól. Zamárditól azután Boglárig követhetjük a Balaton mellett azt a lépcsős lejtőt, amelyet a siófoki lapály továbbterjedése a somogyi dombok előtt alkot. Ezt a párkányzatot a Balaton felől, a siómelléki bozótos ártérhez hasonlóan, több síksági öblözet szakítja meg. Az endréd—tóközi, a kőröshegy —szántódi, a szárszó—őszöd—szemesi és a balatonleilei öblökben kisebb-nagyobb, nádbozóttal és mocsarakkal (berkekkel) ellepett rónaságok nyomulnak a halmok közé. Mindegyik rónaságot, amelynek helyi neve „berek," mintegy 2 m. magas homokgát választja el a Balaton nyiltvízétől. Ezen halad nyílegyenességben a déli vasút. Ez a homokgát a Balatonnak parti áramlásaitól lerakott képződmény; t ú rz á s-nak nevezi a balatonmelléki lakosság. A Fekete-tenger északnyugati partjáról ismert p e r e s z i p-ek hasonmását ismertem fel a turzásokban ; ott a limánokat választják el a tengertől. Ekként a somogyi berkek a déloroszországi limánmocsarak kisebbszerű hasonmásai. Mindegyik berek-öböl dél, pontosabban dél-délkelet felé, mély völgyben folytatódik. Bámulatos párvonalosságban és egyenességben vonulnak ezek a völgyületek a somogyi dombvidéken keresztül a Kaposvölgyig. A közvetlen balatoni vízválasztó bennük alig vehető észre, sőt az összekötő árkok az alacsony vízválasztókon keresztül átmenő vízerezetet adnak, amiként ezt az átnézetes térképek, téves fogalmakat okozva, ábrázolják. Különösen két hosszú völgy nagy egyenessége tűnik fel: az őszöd-szoládi, amely Karád felé 26 km. úton éri el a Nagy-Koppány völgyét; morfológiai folytatása Igal felé a Kapósig nyilvánvaló. A másik hosszabbik völgyület a lelle-látrányi 52 km. hosszaságban terjed a Balatontól Mernye irányában a Kapósig. Az előbbiben A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. 1. köt 1. (Geomorf ) rész. 20