Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
278 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 LŐRENTHEY idézett munkájában a KORMOS TIVADAR-ÍÓI származó átmetszetben édesvízi mészkő és sárga agyag fedi a fossziliás homokot, feküjében kék agyag van. Feltűnő, hogy a Peremartonnái alig 2 m. vastagságú homok Füle és Lepsény környékén 8 méterre vastagodik. A fülei Bányahegy homokköve a balatonfőkajári Somlyóhegy kvarczos fillit rögéhez simul és ennek az ősi partnak lehet tulajdonítani, hogy a különben is meszes homok a parti regióban, ahol a szénsavas mész tartalmú vizek gyakoriabbak, meszes czementtel épületkőre is alkalmazható homokkővé szilárdult. A fülei Kőhegyen és közvetlen szomszédságában, a már szabadbattyáni területen levő Belátó-hegy északi lejtőin nagy murvavágók vannak. Ezekben sárga agyag közé foglalt kvarcz kavicsot termelnek. A Kőhegy és a Belátóhegy permi konglomerátból áll, melynek rétegei 25—30°-al délnek hajlanak. Az agyagos kavics, melyet a permi altalaj pontuskorabeli málladékának tartok, rendetlen rétegzéssel 10° NNW dőlésű. A Balaton keleti környezetéről, a várpalotai kövületlelőhelyen kívül, még a következő helyeken vannak elég nagy számban gyűjthető kövületek: Peremarton a Somlyódomb tövén, az Ősire vezető út mellett. Leírta: LŐRENTHEY 1.: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához. 6. old. Paleont. függelék IV. köt. III. közlem. Peremarton i erdő, a péti szőlők felett, az ősküi útmagaslaton. Leírta: LŐRENTHEY I. u. o. 5. old. Balatonfőkajár, a szőlőkbe vezető mély úton a falu felett. Leírta: HALAVÁTS GY. : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 17. old.; Paleontologiai függelék IV. köt. II. közlemény. Pótló jegyzet a 272. oldalon a Székesfehérvári FELLMAYER-fé 1 e festőgyár ártézi k útjáról elmondottakhoz. A fentebbi adatok kinyomatása után értesültem HALAVÁTS GYULA barátom szíves közléséből, hogy a FELLMAYER-féle fúrás nem 152 méternyi mélységben végződött, hanem 194*44 méterre hatolt le. A 138 méternyi mélységből Congeria ungula-caprae MÜNST és Unió Halavátsi BRUS. maradványok kerültek fel. 148- 172 méter mélységből szökik fel a savanyúvíz, amely a térszín felett 3 m.-rel ömlött ki a csőből; a fúrást folytatva édesvízre bukkantak, amely a gyárat ellátja. Figyelemre méltó, hogy Székesfehérvár alatt, a Balatonmelléki pannoniai-pontusi rétegeknek Congeria ungula-caprae-xriú jellemzett legalsóbb tagja a kb. 110 m. t. sz. feletti térszín alatt, 138 m. mélységben tehát a t. sz. alatti (vagy —) 28 méternyi mélységben találtatott meg. Tehát itt kb. 143 m.-rel mélyebben van, mint a Balaton partjain, Vörösberényen, Tihany-félszigeten (kb. 115 t. sz. f.). Szembeállítva ezzel a lovasberényi fúrás adatait, amelyek a pannoniai-pontusi rétegek alját szintén 48 m.-rel a tenger színe alatt érték el, azt kell ezekből következtetnünk, hogy Székesfehérvár vidékén ugyancsak vastag pannóniai rétegek árkos beszakadásban vannak és hogy ezek a beszakadások a legfiatalabb pontusi lerakodásoknál későbbi keletűek. A Congeria ungnla-caprae és az Unió Halavátsi partmelléki, vízszéli, nem pedig nyíltvízi molluszkum-alakok.
