Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

IX. Fejezet. A neogén szisztéma

244 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 A Hydrobia ventrosa MoNT.-val telt mészkő Nyirádon a falu északi oldalán a vendéglő alatti vízmosásban is látható. Itteni helyzete a lajtamészhez, tehát a mediterrán emelethez köti ezt az édesvízi mészkövet. Mintha a mediterrán emelet alját jellemezné a fődolomit altalajon. Sarmatiai-mészkövet Odörögd, Nyirád, Szőcz és Káptalanfa körül nem találtam. Ódörögdnél a Kis- és a Nagy-Alföld közti vízválasztó, vagy közelebbről a Marczal-patak és a Balaton közti vízválasztó, elhagyja a Sáska és a Viszlói erdő közötti fődolomitplatót és északfelé a Deáki-puszta és Nyirád felé 206 m. t. sz. f. magasságban érinti a nyirádi erdő laposát. A dolomitplató azonban, — mely eredetileg vízválasztóul szolgált, mielőtt a Viszlói és a Lesenczei patak völgyeinek hátrálása átmetszette volna, — nem sokkal magasabb a Nyirádi erdő harmadkori síkjánál. Valószínű, hogy ezt a dolomitplatót a mediterrán tenger hullámai gyalulták le simára. Odörögdről Tapolczának tartva, a puszta körül 210—215 m -re emelkedő lajtamészről alig emelkedik az út valamit a dolomitvízválasztón, amely az úton 220 m.-nél a t. sz. felett nem magasabb. Egy kilométernyi széles dolomit köz után a déli ereszkedőn ismét lajtamészen jár az országút. A nyugatra eső viszlói völgyben sem szélesebb egy fél kilométernél a dolomitköz a sümegvidéki és a balatonmelléki lajtamészterületek között. A viszlói útkaparóház, a Véndeki hegy és Haláp—Sáska között a lajtamész keskeny övben 180—200 méter tengerszin magasságban szegélyezi a dolomitot. A Véndeki hegytől délre fekvő tapolcza! murvavágók dolomitjában az 5 — 10°-al délnek dűlő lajtamész alján, tömérdek furókagyló nyom van; bizonyítva a víz szélének helyét és a két medencze állandó vagy időleges különválását. A lajtamész keletkezése idején tehát dolomit-földszoros választotta el a Kis- és Nagy Magyar Medenczét. A Viszlói erdő és a Sáska körüli 300 m. t. sz. f. magaslatokból ítélve az elválasztó dolomit földszoros jóval magasabb volt a jelenleginél, amelynek középmagassága 220—230 m. Nevezetes azonban, hogy a lajtamész Véndek körül valamivel alacsonyabb szintben van (180—190 m. tengerszínfeletti magasságban), mint Ódörögd és Nyirád környékén (200—220 m. között). Figyelemre méltó az is, hogy a míg Nyirád vidékén a sarmatiai mészkő hiányzik, addig a régi vízválasztótól délre, Tapolcza körül 150 m átlagos magasságban igen nagy elterjedésű. Tapolcza vidékéről kevés fossziliánk van a lajtamészből, a feltárások sem kedvezők. Haláp felett a Szentkút tájékáról és a Véndeki kútból nyertünk valamit. A véndeki 14 méternyi mély kútból REDL GUSZTÁV tapolczai polgári iskolai igazgató úr megfigyelése szerint 10% m. vastag sárga lajtamészkő alól édesvízimészkő, szürke aprócsigás szenes homok, anodontá-1 tartalmazó kövületes széntelepecske és veres agyag (bolus) került elő. Tapolczán a Billege-puszta melletti vasúti bevágásban és keletre Hegyesd felé is mutatkozik a lajtamész, illetőleg a hydrobiás mészkő. A tapolczai barlang északnyugati ágában a sarmatiai mészkő alól kövületekkel teli lajtamészkövet fejtettek ki. A bazalttufák igen sok helyen nagyon sokféle kőzetet ragadtak magukkal a mélységből. Szigligeten és Tihany félszigeten mediterrán és sarmatiai kövületes durvamészkő darabok is ülnek a bazalttufában. HOFMANN KÁROLY Szigliget halomcsoportjának délnyugati sarkán a bazalttufának zárványai (Cardiam obsoletum sarmatiai alakon kívül) között Turritella turris töredéket, pecten-, ostrea- és litho-