Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
VI. Fejezet. A jura szisztéma
A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 193 faunáján kívül, különösen jellemző vékony csiszolataiban észlelhető gazdag spongiatűtartalma. A vizsgált sümegi kőzetek vékony-csiszolataiban ezt nem észlelhettem, ellenben találtam bennük elég sok radiolariát, amit viszont a szentgáli kőzetben nem láttam. Úgy látszik, hogy a mangántartalmú radioláriás tűzkő ezekkel a rétegekkel közvetlenebb kapcsolatban van, mint a vörös czefalopodás mészkövekkel, ami különben a fáczies-rokonságból is következik.» «Mindemellett mégsem hinném, hogy a radioláriás tűzkő a márgával egybevonható lenne s egy szintet képviselhetne. Lehetséges s az újabban látottak alapján valószínű is, hogy a radioláriás tűzkő nem állhat meg külön szintet képviselő komplexum gyanánt, lehet, hogy csak lencséket, kiékelődő rétegeket alkot, de a tűzkövek helyzete — a középső- és felső liasz határán — annyira általános s olyannyira szembetűnő, hogy ezt szem előtt tartva s a hasonló természetű üledékek keletkezésének lassúságát tekintetbe véve, nem tévedünk talán, ha sztratigrafiailag is külön helyet jelölünk ki számukra.» «Összefoglalva mindezeket, a sümegi jurában az általam BÖCKH alapján megállapított rétegsorozatból megvan az a-liasz í dachsteini-típusú mészkő, | a krinoideás és brachiopodás fáczies és a felső-liasz márga.» «A földtani intézet gyűjteményében levő anyag alapján készült jegyzeteimből még a középső-liaszkorú vörös czefalopodás mészkő is megállapítható, úgy hogy képviselve van az alsó-, középső- és felső-liasz. Az itt megállapítottak alapján egyes hézagok vannak ugyan, de a helyszíni részletes vizsgálat bizonyára kihozza itt is a teljes sorozatot, amint azt a Nagybakonyban magam is láttam.» A Sümegi-erdő bitumenes sötétszürke mészkő brachiopodáiból, régibb gyűjtésemből, FRF.CH FR. tanár úrnak is küldtem néhány példányt, aki a következőket írta róluk: «Sikerült nekem három többé-kevésbbé ép rliynchonellá-1 különválasztani a kőzetből, amelyek sem közép-jurabeli, sem pedig triászbeli alakokhoz nem hasonlítanak. GEYER G. ellenben a hierlatzi-mészfcövekből egy olyan Rhynchonella laevicosta STUR. var.-t ábrázol, amely a mi három példányunknak kettejével tökéletesen megegyezik. A harmadik darab hegyesebb csőrű és háromszegletes körvonalú; ezeknél a kis eltéréseknél fogva talán Rhynchonella laevicosta var.-ként lehetne megjelölni. A háromszegletes körvonal a Rhynchonella sp ( GEYER i. h. VII. tábla, 19. ábra) alakon is feltalálható. Azonban ennek a rhynchonellának rendellenesen alakult sinusza van, míg a mi háromszegletű példányunk beöblösödése a Rhynchonella laevicostaéval tökéletesen vág. TAEGER és STAFF leleteivei a Véitesben és a Gerecse-hegységben megegyezik, ha ezt a rhynchonella-t a közép-, felső- vagy alsó-liaszba szintezzük. Tcrcbraiula punctata Sow. Lásd: GEYER i. h. 1. old. 1. tábla 12-14. ábra. Néhány piczinyke héjacskát ennek a nagyon elterjedt közép-liaszbeli faj fiatalkori példányaiul tekinthetünk. GEYER ábrái közül különösen a 12, 13. és 14. számúak 1 Ebből a kőzetből több példány van a földtani intézet régibb anyagában is, kis aptychusokkal, amelyek alapján BÖCKH J. ezt a kőzetet tithonkorúnak tartotta. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. (Geomorf.) r^sz. 13
