Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 172 Ezeknek az alacsonyabb dolomitfensíkoknak felülete hepe-hupás, mintha megkövesedett tenger hullámai volnának rajta. Az orográfiai tömegek magassági vonalai a második fődolomitterület NE—SW.-i csapását kissé ferdén, ENE— WSW. irányban metszik. Délkeletre a bakonyi nagy fő-dolomit vidékétől, kisebb horsztokban és takarókban a Balatonhoz közel találjuk a harmadik fő-dolomit vonulatot. Ezeket Várpalota és Diszel között eoczén, mediterrán és pannóniai korú abrázió-termékek, kavicskonglomerát és littorális durva mészkő, valamint források termékéül tekintendő édesvízi mészkő-takarók választják el a Veszprém—nagyvázsonyi platón, a nagy fő-dolomit tömegtől. Tektonikailag a litéri váltós törés mellett sorakozó és mélyebb triászkorú mészkövekből, márgákból, homokkövekből felépülő antiklinálisok és szinklinálisok az elválasztok a második nagy központi fő-dolomit terület és a balatonmelléki kis fő-dolomit szigetek között. Hat nagyobb-kisebb fődolomit-rögünk van a Balaton mellékén. Az első északkeleten Pét fürdő közelében, a peremártoni erdőben kezdődik; a Sukoró-hegyen (253 m.), a litéri Nyergeshegyen (243—259 m.) át Szentkirályszabadjának tartva, a Balatonalmádi és Veszprém közötti országútig 16 km. a hosszúsága, legnagyobb szélessége pedig H/ 2 km. Azonban Királyszentistván és Vilonya között, a Séd folyócska völgyében összefügg a kagylós-mész dolomitjával és a peremártoni erdőben ettől elválaszthatatlanul alkot csaknem 3 km. szélességű dolomitfensíkot. A második fődolomit terület Felsőörs közelében, a veszprémi országút mellett kezdődik és a felsőörsi, csopaki, balatonarácsi és balatonfüredi erdőkön keresztül, a balatonszőllős—pécselyi medenczéig terjed. Ez a fő-dolomit részlet a veszprémi fensíknak legsimább rónaságait adja. A balatonfüredi Felsőerdőben emelkedik ki belőle a Recsekhegy közép triászrétegekből álló csonka boltozata. Miként a Pét—Szentkirályszabadja közötti fő-dolomit, ez a nagyobb balatonfüred—-csopaki terület is, északnyugaton a litéri töréssel van élesen, csaknem linea egyenességű vonallal határolva. Délfelé izoklinálisan nyugosznak alatta a mélyebb triászemeletek. 9 3/ 4 km. a hosszúsága és l 1/ 2 km. az átlagos szélessége; de a balatonfüredi erdő felé fokozatosan szélesedve NW—SE. irányban, 2'6 km.-re kiszélesedik. Az egésznek középmagassága a t. sz. f. 250 m. körül jár. Még három kis izolált foltja van a balatonfelvidéki fő-dolomitnak; az első Pécsely és Barnag között a Derékhegyen vagy Eelsőerdőn, mint a felső márgacsoporton fekvő szintes tábla, 2 x/ 4 km. hosszúságú és legnagyobb szélességben 3/ 4 km.-t sem meghaladó folt, amelynek t. sz. f. magassága 350 méter. Még kisebb az a két fő-dolomit csík, mely Vászoly és Balatonhenye között, a felső márgacsoport fedőjeként, szorosan az itt újra fellépő litéri törés merev vonalát kiséri. Az első Vászoly és Mencshely között 3 3/ 4 km. hosszúságú és a lösztakaró alatt 3/ 4 km. a legnagyobb szélessége; a Mencshely—Vászoly közötti országúton és a Ragonyai-börczökön a t. sz. f. 340 m.-re emelkedik. A második fő-dolomit csík Szentjakabfa és Balatonhenye között A l/ 3 km. hosszú és 3/ 4 km. széles; ezen is, a Csicseri-erdőben és a Magyaltetőn 344, 376 és 322 m. t. sz. f. magassági számokat ad a specziális térkép. A hatodik fő-dolomit terület, a Keszthelyi hegység Keszthely—Ederics—Lesenczenémetfalu—Zalaszántó között egy nagy négyszöget foglal el. Nemesvita felett a Sárkányerdőben 448 m. t. sz. f. magassággal kulminál. Észak-déli irányú völgyektől tagolt nyugati magaslatai sem sokkal alacsonyabbak,
