Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 483 para Böcklti H ALAV., Hemisinus Esperi F ER . stb. fajokat tartalmaz; tehát a felső plioczénkorú levantei rétegeknek nagy magyar-alföldi vezéralakjait. Amíg legfelül homok uralkodik Nagyatád aljtalajában, 68'00 méter alatt márga-, homok és lignit-telepek váltakozása fekszik, amelyeket TIMKÓ I. a pannoniai-pontusi rétegekhez számított. Ezekből emelkedik fel az ártézi kút vize. A levantei emelet felszíne 82 m. feküje 60 m. t. sz. feletti magasságban fekszik ; a fúrás alján 253 méteren a t. sz. alatt még pannoniai-pontusi rétegeket jelöl a furószelvény. Hogyha a nagyatádi vidéktől a somogyi dombvidékig a pannoniai-pontusi rétegeknek zavartalan, meg nem vetődött fekvését feltételeznők és a Dráváig terjedő nagyberek—nagyatádi mélyedést egyedül kivájásnak, az eróziónak vagy a deflacziónak tulajdonítanánk, akkor a pannoniai-pontusi rétegek vastagságául Kaposvár vidékén 253-I-280 1 = 533 m.-nyi vastagsággal kellene bírnia. Valószínűbb előttem az, hogy a fenntemlített depresszió egy hatalmas plioczenkori árkos beszakadásban van, amely a Nagy Magyar Alföldnek még nagyobb mértékű beszakadásaival kapcsolatos és amelyben a hatal plioczénkorú vagy legrégibb pleisztoczénkorú szárazföldi sikér tóvizi és különösen folyóvízbeli lerakodások nagy mélységre a pleisztoczénkor elején lesülyedtek. Az aprókavicsos, fatörmelékkel teli homok és a durva szegletes homok, amely a Vivipara Böckhi-t és a Hemisinus Esperi-i tartalmazza, semmiesetre sem utal tavi és mocsárbeli lerakodásokra; hanem gyorsfolyású vizekre, amelyek a homokot lebegve hordták tova. A nagyatádi fúrás anyaga és fosszilis faunája annyira hasonló a siófoki és városhídvégi alsó pleisztoczénkorú folyóbeli vagy patakvizi lerakodásokéhoz, hogy keresetlenül az a gondolat merül fel bennem, vájjon nem egyeztetendők-e a nagyatádi viviparás-rétegek a Balaton fenekén és partjain felismert alsó plioczénkorú Hemisinus acicularis-X tartalmazó rétegekkel. Mintha a Nagy Magyar Alföld leventei kori folyóvizei a nagy sülyedéssel együttjáró hátráló erózióval lassankint a Balaton helyén levő pleisztoczénkori, akkortájt még állandó víztükörrel el nem lepett mélyedésébe felértek volna. A Balaton alatt 80—85 m. t. sz. feletti magasságban van a régibb pleisztoczénkorú rétegeknek fekvője; Nagyatád ártézi kútja 60 m. t. sz. feletti magasságban érte el a leventei rétegek alját. Az a 20—25 m.-nyi esés, amely a Balatonig 55 km. távolságra eloszlik, egy gyorsfolyású víznek elegendő lejtést ad. Annak az ó-pleisztoczén vagy fiatal plioczénkorú folyómedernek, amelyet Vörösberénytől Városhídvégen át Ozoráig nyomoztam, mintegy 100 méterrel mélyebben fek\ -ő analógiáját sejtem a nyugati Balaton és Nagyatád között, a térszinalatti felső plioczén- vag}^ alsó pleisztoczénkori folyóbeli lerakodásokban. A somogyi dombvidék nyugati felének homoktelepei. A fonyódi hegyet vastagon fedi a homok. Tófelőli meredek- faláról az északi szél valóságos kis homokbuczkákat hord fel a villatelep előtti sétányra. A várhegyet is egészen borítja a homok. Alulról tekintve a Béla-telep és a Major-telep körüli partfalon világosan láthatni a homoknak diszkordáns rátelepedését a vízszintes pannoniai-pontusi rétegfejekre. 1 A somogyi dombvidéki pannoniai-pontusi fennsíkok magassága tengerszín felett 280—300 m. 31
