Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
417 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 sőt az Aranyház-kúpon és a Csúcshegyen a kitörési üregek is megmaradtak, hogy a bazalterupcziókkal kapcsolatos gejzírműködés megszűnését én nagyon fiatal időbe helyezendőnek gondolom. A sittkei bazalttufába foglalt ritka szegletes kvarczgörgetegeket is a rábamelléki kavicstakaróból származottaknak tekintve, a czelldömölkvidéki tufaerupcziókat fiatal plioczén vagy ó-pleisztoczénhomoknak Ítéltem. 1 Az édesvizi, helixmaradványokat tartalmazó mészkőzárványok, amelyek Kapolcs körül és Pnlán a bazalttufában foglaltatnak, legújabb, 1911 deczemberi tapasztalataim szerint biztos korhatározókul nem szolgálhatnak. Ekkor ugyanis, miként fent kifejtettem volt, 2 Kapolcson felismertem, hogy a helixszel és planorbiszszal teli édesvizi mészkövek sűrűn váltakoznak a pannoniai-pontusi rétegek vékonyabb congeriás telepeivel. Már a C. ungula caprae-s réteg is édesvizi mészkő közé van foglalva. Az édesvizi mészkövek Kapolcs és Nagyvázsony között a vidékbeli legalsóbb plioczén rétegektől kezdve a pleisztoczén-felszínig sűrűn ismétlődnek és nagyon egynemű, hacsak nem azonos faunájúak. Az édesvizi mészkőzárványok tehát közömbösek a bazalttufában és csak olyan jelentőségük van, mint a fillitből, a permi homokkőből és a fődolomitból felragadott daraboknak. Ezzel a tapasztalattal mindaz tárgytalanná vált, amit VITÁLIS ISTVÁN az édesvizi mészről és a gejzirek forráslerakodásairól 3 következtetett, t. i. hogy azok mind a bazalterupczió-czikluszok alatt és főleg a bazalterupcziók befejeződése után keletkeztek. Érthetetlen volna előttem az, hogy miért igyekezett mindegyik tudós író a balatonvidéki bazalterupcziókat olyan rövid időtartamra szorítani és a pannoniai-pontusi vízi lerakodásokhoz kapcsolni, hogy ha nem venném figyelembe azt az általánosan uralkodó felfogást, amely HUMBOLDT S. óta a vulkáni működést a tenger közelébe helyezte és a beszivárgó tengervízből támadt gőz feszültségéhez kötötte az erupcziókat. A pannoniai-pontusi vizek azonban mély tengerek egyáltalában nem voltak; a balatonvidéki bazaltok legnagyobb része, épp úgy, miként a stájerországiak, száraz térszinen ömlött szét. Az olyan sikér vizek, milyenekben a pannoniai-pontusi üledékek keletkeztek, mélyebb agyagos lerakodásaikon keresztül szivárgó vizeket a mélységbe nem adhattak. Nézetem szerint a bazalterupcziók korában sem lehettek a mai Balatonnál és a környékebeli berkeknél nagyobb vízterületek a Balaton és a Bakony vidékén. Az a szelíd természetű vulkánizmus, amely a Balaton mellett és a többi túladunai területeken megnyilatkozott, nézetem szerint hosszabb ideig tartott, mint azt tudósaink eddig hitték, mert lépésről lépésre követte az egyenetlen térszínnek szárazföldi, szubérilis alakulását a defláczió, az erózió és a denudáczió munkája közben. A túladunai bazaltvulkánosság tüneményeit az Appennin-félsziget vulkáni megnyilatkozásaival nem szabad összehasonlítani. Inkább a würtembergi embrionális vulkánokban keresném analógiájukat. Ezek pedig messzire mindennemű tengeri és tavi lerakodásoktól, magasfekvésű kemény altalajú táblás vidékeken törtek ki. 4 A kitörések száma a Balaton vidékén is százon felül van. Mióta az Andok legmagasabb csúcsain ülő vulkánokat 200 és ennél is több kilométer távolságban az oczeántól és az afrikai nagy vulkánokat tüzetesebben megismertük, a HuMBOLDT-féle genezis a vulkánosság tengervízhez kötött elméletével idejét multa és bizonyítását vesztette. A legutolsó vizsgálódások, S TÜBEL , G ROSSER , B RUN 1 Lásd VITÁLIS munkájában a 158. old. jegyzeteit. 2 Lásd a 375—377. oldalt. 3 A balatonvidéki bazaltok. 17. és 121. old. 4 BRANCO W.: Schwabens 125 Vulkan-Embryonen, 1894. A Balaton tudom, tanulmányozasának eredményei. 1. köt. t. (Geomorf.) rész. 27
