Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XII. Fejezet. Holoczén képzödmények
533 a tó vize és jég alatt 2 m. mélységre is átlátszó. Az ekként felkavart iszap az áramlások befolyása alatt másutt száll ismét fenékre, mint ahonnét felkavarodott. A Balaton keleti és nyugati részén meglehetősen eltérő a parti környezet; különböző a csapadék, a szél uralma és iránya. Amennyiben a hulló por ezektől függ, a Balaton különböző pontjain legalább is három helyen, keleti-nyugati végén és közepén kellene a porhullást és a fenék iszapjának viselkedését rendszeres megfigyeléssel tanulmányozni. A tőlünk elért eredmények mint alapvető tapasztalatok kétségkívül jelentősek, mert a hulló porból származó vízi lerakodásokat a Balatonban kétségen felül bebizonyították. Az is kiderül megfigyeléseinkből, hogy a vízbe hulló porból lösz nem keletkezik, hanem kékesszürke finom agyagos iszap. Azonban nemcsak a vízbe, hanem a szárazra is hull a por, ahol azután további sorsa a vízbehullottétól lényegesen különbözik. A víz fenekére szálló por ott marad, az áramlások és a szelek okozta fenékhullámok igen nagy megbolygatását többé nem idézik elő. A szárazra hullott por azonban a szél folytonos hatása alatt áll. Általában tehát úgy viselkedik a hulló por, mint a hó; a vízbe hullott hó ott bevégzi pályafutását, a szárazon azonban a hóleplet a víz, a levegő és a szél folyvást marja és átalakítja. * * * Érdekes összehasonlításul szolgáltak a Velenczei-tó és a Fertő fenéktalajai a Balaton iszapjával. A Velenczei-tóban 1900 augusztus 16—17-én három helyen végeztem próbafúrást, ú. m.: 1. Kisvelencze vasúti állomás közelében a vízszélen, 2. Velencze alatt a sukorói határ közelében a tó közepén, a délkelet felől beömlő kápolnásnyéki patak kanyargós medrének folytatásában, 3. Sukorón túl a pákozdi határ és Agárd között. Az átlagosan 1 m. mély tóközépi víz alatt a nádgyökerek körüli néhány czentiméter vastag fekete sár alatt nem lágy iszap, hanem világossárga vagy krémszínű kemény, szívós agyag (a nép nyelvén kenőföld) fekszik. Ennek különböző, 1 "50—2"0 m., sőt a pákozdi fúrásban 5 m. vastagsága alatt elég durvaszemű lazahomokkő következik. Lehet, hogy ez már a pannoniai-pontusi rétegeket képviseli. Feltűnő volt előttem a csigáknak és kagylóknak teljes hiánya a tó vizében és a fenék agyagjában. A Velenczei-tavat a híg iszapnak teljes hiánya éles ellentétbe állítja a Balatonnal. A Fertőtó is fenekének talajával a Balatonnal szemben hasonló ellentétes képet nyújt. 1903 januárius havában Nezsideren, a befagyott tó jegén, 2 x/ 2 km.-re a parttól vágattam léket és vizsgáltam a feneket. Itt az 54 cm. mély víz fenekén alig 3 cm. vastag, homokos sötét sár volt és ez alatt kemény sárgás agyagfenék. Sokkal kimerítőbb adataink vannak ennél az egyetlen véletlen megfigyelésemnél a Fertőtó fenekéről SZONTAGH TAMÁS dr. földtani intézeti aligazgató barátomtól, aki egy bizottság élén 1902 július hó 18-tól augusztus 15-ig tüzetesen vizsgálta a Fertőfenék talaját és 157 talajkutató fúrást végeztetett. 1 1 A Fertőtó geologiai és mezőgazdasági viszonyainak tanulmányozására kiküldött bizottság jelentése. Budapest, 1903. és SZONTAGH T.: A Fertőtó geologiai tanulmányozása. A m. kir. földtani intézet évi jelentése 1902-ről. 180—184. oldal.
