Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XII. Fejezet. Holoczén képzödmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö A balatonparti turzások. 1 A tónak lapos partjain, a magas partok sarkain és az előfokok előtt kavicsés homokgátak vonulnak végig; a balatonmelléki nép „turzás"-nak nevezi ezeket a gátakat, amelyek a tőzeglápos és nádbozótos „berkeket" is elválasztják a Balaton víztükrétől. A turzások a vízveréses partokhoz és fokokhoz simulnak és az északi partokon szegletes kavicsmurvából álló sarkantyúkként támaszkodnak a vízmarta alámosott partfalakhoz, amelyektől az öblök belseje felé nyúlnak; a déli parton pedig szabályos egyenes vonalakban szelíden homorú ívekben kötik össze a magasabb partokat a tágas berkek előtt. Megettük mindig mocsaras, tőzeglápos rétség fekszik. A turzások meg a tőlük elrekesztett mocsaras rétségek, illetőleg a somogyi „berkek" a Keleti tenger nehrungjainak és haffjainak hasonmásai; valamint a feketetengermelléki pereszipekkel és Hínárokkal is egyeztethetők. Más tavak mellett is felismertettek ezek a képződmények, amelyek a tengerparti hasonló alakulatoktól csak kisebb méreteikkel különböznek és azért is szembetűnőbbek a tengerpartiaknál, mert az árapály vízmozgásai nem alakítják át őket. Az északamerikai nagy tavakról és a délkeleti Visconzin állam tavairól szóló munkákban a balatoni turzásokhoz hasonló jelenségek bőven vannak leírva és ábrázolva. Idézett jelentésemben rámutattam, hogy a turzásokat a szélduzzasztás következtében keletkező szélelőtti parti denivelláczió okozza, amelyből partmelletti áramlások származnak. A balatonparti turzásokat CHOLNOKY JENŐ ismertette. A jelenség dinamikáját szintén CHOLNOKY JENŐ-től kell várnunk a Balaton hidrografiájában. Itt tehát szintén csak a regionális geologia szempontjából írok róluk. Miként már előbb rámutattam a zalai, vagyis a balatonfelvidékalji parton csak rövid sarkantyúk alakjában, mint valami bajúsz simulnak az öblök és laposok szélein a turzós gátak, az alámosott partok sarkaihoz. Ennek a típusnak szép példáját ábrázolja Vonoczk—Vashegy vidéki szentmihályi Kápolna-dombnak térképe a 307. oldal 193. ábráján. A paloznaki öböl és a csopak—balatonkövesdi Kereked öböl 2 is tanulságosak az ő turzásbajúszaikkal (282. ábra). Mindezeken a helyeken, miként valamennyi felsőparti turzásban szegletes, vag}' alig koptatott dió- és ökölnyi nagyságú mészkő- és dolomit-kavics uralkodik. Talán a balatonfelvidéki .patakokból és a pleisztoczénkorú törmelékkúpokból származó kavics durvasága is okozza, hogy a vízszéli balatoni áramlás nem elég erős ahhoz, hogy a turzásokat a partfalaktól messze terjessze és az öblöket „Nehrunggal", vagy „pereszippel" elzárja. Különben a felső part áramlásai kétségtelenül gyengébbek a somogyi partot kísérőknél, amelyek az uralkodó északi szelek előtt fekvő partókra hajtják a vizet és a szélhajtotta denivelláczióból a partra eső uralkodó szélirány tompaszögű komponensével uralkodóan délnyugat felé fut a parti áramlás. Ezzel megvan fejtve, hogy a somogyi part hosszú turzásai északkeleten magasabbak és durvább anya1 Lásd a rBalaton-bizottság" 1892. és 1893. évi működéséről szóló jelentést; Földrajzi Közlemények XXII. köt. 145—147. oldalait. 2 KOGUTOVICZ K. : A kerekedi öböl partalakulásai. (Doktori értekezés). Budapest, 1907.
