Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények

A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö volna a Balatonnak lefolyása. Csak később vágta át a Sió folyónak mélyítő és hátráló eróziója a Szentmihályfa-puszta és a Péli-malom közti hátságot. A Siónak főága most is Városhídvégtől északnak fölfelé a Kabóka völgybe tart és keletről kerüli el a Balatont. Azt tartom, hogy a Balatonnak ó-pleisztoczénkorú öble Ádánd, Péli-malom és Felsőkustyán-puszta tájékán záródott; később Jut és Siómarosnál végződött és ezidőbeli ingadozásai közben keletkezett az a turzás-gát, amely a Sáfránkert-dülőtől a Madarasi-dülőn át a siófoki zsidótemetőnek és innét a Káptalani-major dombjának tart. A fölfelé hátráló Sióvölgy egymásután szelte át a Jutnál és a Madarasi-dülőn keletkezett parti gátakat. A Sióvölgynek felső elágazása Enying, Camásza-puszta és Torony-puszta felé sajátságos hidrográfiai hálózatú, amennyiben ezeknek a völgyek vízereinek vízválasztója ugyancsak közel van a Balaton partjaihoz, sőt a Kaboka­patak vízvetője a balatonfőkajári Partfő-szőlőkben egybeesik a Balaton magas part­falának felső szegélyével. Figyelmet érdemel még az is, hogy a Madarasi-dülő—Siófoki zsidótemetői régi turzásban kavics nincs, ellenben a jelenlegi turzás Balatonvilágostól Siófokig ugyan­csak erősen kavicsos. Ez a kavics kétségtelenül a Kenese és Világos-puszta között a tó hullámaitól alámosott magas partokról hullott le a Balatonba és került bele a parti áramlással a turzásba. A Madarasi-dülő régi turzásában azért nincs kavics, mert ennek keletkezésekor a Sáfránkerttől az akarattyai Csitény-hegyig összefüggő magaslat volt, amelynek lejtője keletre fordult Balatonfokszabadi öblébe, tehát a vörösberény-városhidvégi felső-plioczén- vagy alsó-pleisztoczénkorú kavicsmedréből nem juthatott belé a kavics. (Lásd a 283. ábrabeli térképvázlatot az 525. oldalon). A pleisztoczénkori Balatonnak lefolyástalanságát annál inkább valószínűnek hiszem, mert a Balaton lefolyása a holoczénkorban is bizonytalannak mondható. Hiszen az utolsó félszázad alatt is - igaz, hogy mesterséges elzárás következté­ben : zsilipépítés és a Sió-csatorna ásása, tisztítása közben — ismételve egy-egy évig lefolyás nélküli volt a Balaton. A lösz szerepe a Balaton környékén. 1 Akármilyen túladunai részeket ábrázoló geologiai térképre tekintünk, meg­ragadja figyelmünket a lösznek nagy összefüggő takarója a Balatontól délre elterülő dombvidéken. A zalavármegyei hátakat is lösz borítja el, azonban itt a löszlepel már foszlá­nyos, inert a pannoniai-pontusi altalaj gyakran kibúvik alóla. A Balaton keleti mel­lékén, a veszprém—fejérvármegyei lapályon nagy felületeken hiányzik a lösz; csak Székesfehérvár környékén jut ismét uralomra. Még inkább feltűnő a lösznek már fenn érintett hiánya a Bakony nyugati és északi alján. A veszprém—nagyvázsonyi fensíkon és a zirczvidéki 460 m. magas platón is találunk löszt, sőt a 250—280 m. magasságú veszprémi síkon nagy foltokban kitűnő szántóföldet ad. Éppen a szántóvető munkája okozhatja itt pusztulását; mintha 35 év óta, amikor néhai BÖCKH JÁNOS a Bakony déli részét térképezte, nagyobb kiterjedésű lett volna a lösz. Megértjük ezt, ha csak egyszer is tapasztaltuk a bakonyi 1 Á lösz neve a magyarság ajkán széltében sárgaföld, a khinai is így nevezi: hoang-tu = sárgaföld.

Next

/
Oldalképek
Tartalom