Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 44.) A Szentgotthárd körmendvidéki fensik kavicstakarója tehát csakugyan nem terjed az Ezüsthegyen túl tovább nyugat felé. Azon a gerinczen, amely Fürstenfeld, Übersbach és Fehring között a Ritschein-Bergen 389—415 m. között átvezetett, szintén nem találtam a kavicstakarónak legkisebb nyomát. A magyar geologiai térkép szerint a Strém és a Lapincs közötti 350 m. fölé emelkedő dombháton sincs kavics. Úgy magyarázom ezt, hogy Feistritz, Safen, Lapincs és Pinka mentén a hegyhátakat elborító kavicstakarók egy hajdani nagy törmelékkúpnak széttagolt részei. Ez a törmelékkúp a Lapincs két oldalán legtovább nyúlt délfelé és Fürstenfeld irányában 300 m. átlagos tengerszín feletti magasságban a szentgotthárdi Kápolnadombon (Schlössl) és a Zala forrásvidékén végződött. Problematikus marad az Ezüsthegy 400 m. környezetében fekvő kavics. Vájjon plioczén- vagy pleisztoczénkori kavicstakaró van-e itt ? avagy a Lassnitzhöhe és a Fehring— Gleichenberg vidéki pannoniai-pontusi altalajbeli kavicstelepek bukkannak ki. Ez a kérdés még megvilágításra vár. Fehring, Gleichenberg, Gleisdorf körül és a Lassnitzhöhe gerinczén a Rába és a Mura között különböző magasságokban található kavics tehát nézetem szerint nem a belvederei kavics levantei-plioczén vagy ópleisztoczén szintjébe való, hanem a pannoniai-pontusi rétegek közé ékelt kavicstelepek kibukkanásainak ítélendő. Ezt bizonyítják a bennük talált Mastodon longirostris- és Dinotheriiim giganteum - maradványok' is a Lassnitzhöhe magaslatán és Obertiefenbach falunál Fehring-Fürstenfeld között. Ezek az emlős fajok Zalaegerszeg és Budapest körül a pannoniai-pontusi rétegek legfelsőbb szintjét jellemzik. Ott, hol a rábamelléki fensíkot fedő kavics megközelíti a gráczi öböl pannoniaipontusi rétegeihez tartozó kavicsokat és a völgysíkhoz közel a fiatalabb pleisztoczénkori kavicsterraszok jól kifejlődőnek, ott a különböző korú kavicsokat egymástól megkülönböztetni nem könnyű. Megnehezítik a különválasztást az agyagból álló oldalak suvadásai és lecsúszásai, amelyek néhol az egésí lejtőt kavicsos törmelékekkel lepik el. Ilyen eset van Szentgotthárddal szemközt a Kápolnadomb oldalain, ahol a déli völgyoldal tövében levő téglagyár feltöréseiben lehet látni a tetőről lerogyott fensík-kavics elkeveredését a csúszó és roskadozó pannoniai-pontusi agyaggal. Nem kevésbbé nehéz a Zalavölgy terraszait és ezek kavicstelepeit a nem sokkal magasabban fekvő fensíkkavicstól különválasztani. A Zalavölgye alig van bemélyesztve az egykori 200—250 m. t. sz. feletti fensíkba. Őriszentpéternél alig 30 m., Zalalövőnél 50 m. Zalaegerszegnél 60 m. a völgyfenék és a kavics-fensík közötti magassági különbség. Itt mindazonáltal a jobbparton Őriszentpéter alatt Zalalövőn, Alsóbogádon, Andráshídán át Egervárig egy mélyebben fekvő kavicsterrasz fejlődik ki, amely Ságod és Egervár között 180-190 m. t. sz. feletti magasságban szélesen elterül és a Ságodi fensíkot, a Kisfaludszentiván és Egervár közti Hársas-Vöröserdőt, valamint a Zalabértól északra fekvő baltavári erdőt is ellepi. A zalamenti terraszokat CHOLNOKY JENŐ tanulmányozta tüzetesebben a vízválasztók és a régi vízfolyások nyomozása közben. Az ő szíves szóbeli közlései alapján sejtem azt, hogy a baltavári erdő kavicsa a zalavölgyi terrasz folytatásaként Hosszúpereszteg, Jánosháza, Káld, Miske és Czelldömölk felé a Czincza-patak völgyének széles depressziójába követhető és annak, valamint a Marczal-patakinak jobbján Nemesszalók és Vinárig terjed, ahol a Bakony felől lejövő patakok csökevényes terraszaival egybefolyik. Az ősi Zalának északnyugati folyását feltételezi a felső terrasznak ilyetén el-
