Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
444 A Balaton környékének geologiai képződményei. 444 böznek, hogy uralkodóan kvarczból és kvarczitból álló darabjaik tökéletlen görgetegek, sőt szegletes vagy szabálytalanul tompított élű torrens kavicsok. A Lassnitzhöhén megfigyelt kavics- és agyagváltakozást a pannoniai-pontusi rétegek között keletre Gleisdorf és Neudau vidékén a Lapincs-völgyben is felismertem. Kelet felé a pontusi-kori, agyagközé ékelődő kavicstelepek mindinkább vékonyabbak és homokosabbak lesznek. Előttem érthetetlen a gráczi öböl neogén rétegeinek az a szintezése, amelyet a gráczi geologusok az osztrák 1 : 75000 mértékű 17. XII., XIII. térképeken ábrázoltak és amelyet SÖLCH 1 professzor a német geologusok 1912-ki innsbrucki vándorgyűlésén hangoztatott. E szerint Grácz körül a Mura jobbján a Liebach, Södling és Dobi patakok mellékén 450—600 m. közötti magasságban elterülő dombokban csak agyaggal és homokkal váltakozó mediterránkori lajta-kavics van, míg a balparti hasonló magasságú és arczulatú halmok kizárólag pannoniai-pontusi homok-, márga- és agyagrétegekből állnak és csak tetejüket fedi a belvederei kavics. Nem tartom valószínűnek, hogy a gráczi völgytágulat szemközti környezete nem volna azonos rétegekből felépítve. SÖLCH is konstatálja, 2 hogy a Plabutsch mészkőhátságtól nyugatra ép olyan formák vannak a mediterrán-kori altalajon, mint a pannoniai-pontusikori rétegekből álló keleti halomvidéken. A nyugati halmok 80 m. vastagságú kavicstelepe azonban az én megfigyeléseim szerint Lassnitzhöhe alagútja környékén homokkal és agyaggal váltakozik; ezek a telepek sok mészkövet is tartalmazó jól görgetett kavicsokból állnak és a murajobbparti lajta-kavicsok STUR-ÍÓI 3 származó leírása teljesen ráillik a Lassnitzhöhe kavicsaira is. Ezeket azonban a bennük talált Mastodon longirostris és Dinotherium giganteum fogak pannoniai-pontusikorinak bizonyítják. Ezen az alapon következtetem, hogy a murajobbparti kavicstelepek is, legalább nagyrészt, pontusikoriak. Persze, hogy a völgyek végén és az alaphegység közelében a mediterrán és a sarrnatiai rétegek is ott lehetnek. Ezekben szintén vannak kavicstelepek; azonban a sarmátiaiak kisebb görgetegekből állanak, a mediterránkoriak ellenben • óriási tömböket tartalmaznak (Sinnersdorf! konglomerát). Mindkét kavicsképződést néhai HOFMANN K. Pinkafő, Friedberg környékétől találóan leírta. 1 A pannoniai-pontusi kavicstelepek Grácztól nyugatra is diszkordánsan boríthatják el a régibb neogén rétegeket olyanféleképen, mint Gleichenberg és Fehring között. HILBER V. egyik régibb értekezésében 5 konstatálta, hogy Gleisdorf, Weisz, St. Ruprecht környékén és a Rábától keletre fekvő halomvidéken azok a kavicstelepek, amelyek a pannoniai-pontusi rétegek agyag- és palás-agyagitelepei közé vannak ékelve az ottani belvederei kavicscsal teljesen megegyeznek. Ugyancsak HILBER (339. old.) a grázvidéki belvederei rétegeket agyaggal, homokkal és homokkővel váltakozó kavicsokként írja le, ráutalva arra, hogy sok mészkőgörgetegeket is tartalmaznak ellentétben a rendes belvederei kavics túlnyomóan kvarczitos kavicsával. Ebben a tanulmányában HILBER SUESS E. felfogásához csatlakozik, aki a belvederei kavicsot részben pannoniai-pontusikori, a congeriás rétegekkel egyidős deltaképződményeknek tekintette. Fent rámutattam arra, hogy Gleichenberg vidékén és Fehringen a rábajobbparti halmokban a pannoniai-pontusi agyagrétegek kavicstelepekkel váltakoznak és a fehringi kőfejtők bazalttufa-rétegei is kavicskonglemeráttal társulnak. 1 I. h. 136-137. oldal. 2 I. h. 137. old. 3 STUR D.: Geologie der Steiermark 1871. 593. old. 4 Verhandlungen der k. k geol. Reichsanstalt 1878. 5 Jahrbuch der kk. geol. Reichsenst. 43. köt. 1893. 881—339 old.
