Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
440 A Balaton környékének geologiai képződményei. 440 a bevágás egész vastagságban föltárja a kavicsot, amely sárga, álréteges homokon fekszik. Ezt a vastagságot aneroiddal 15 méternek mértem, alsó harmadában kékesszürke agyagtelepecske van. Kinyomoztam, hogy a Lövői-nagyparton (227. ábra) és az őriszentpéteri Cservölgyben a kavics megvékonyodik és csakhamar kiékelődik. Dávidháza és Bajánháza között a Kerkavölgybe tartó mély árkokban már nem találtam a kavicsnak nyomaira. Zalafőtől nyugatra a Rába, Zala, Kerka és Lendva sugarasan tagolnak egy központi magaslatot, amely a Katalinhegyen (365 m.) és az Ezüsthegyen (404 m.) kulminál. A m. kir. földtani intézettől 1880-ban kiadott C 8. jegyű 1 : 144000 mértékű geologiai térkép ezekre a tetőkre kavicsot rajzol és a róluk szétágazó radiális gerinczeket is kaviccsal elborítottnak jelzi. Szentgotthárddal szemközt a Lapincs— Rába közében emelkedő 321—324 m. magas Kápolnadombon (Schlössl) 100 méterrel a Rába síkja felett is még vastagon fekszik a kavics. Szentgotthárd vidékének említett tagozatára vonatkozólag és a kavicstakaró általános jellegét illetőleg, a geologiai térképekről téves fogalmat olvasunk le. Nem hegycsomó van a Katalin-hegy körül, hanem 300 m. átlagos magasságban szélesen S Lövői-nagypart Zalalövő Körmendi út A' Í67 227. ábra. A Felső-Zalavölgy harántszelvénye Zalalövőn. Mérték az alapra 1 : 20000. a magasságokra 1: 10000 (1:2). mf Pannoniai-pontusi homok, agyag és márga, q k plioczén- vagy alsó pleisztoczénkori kavics, q" vasborsós, márgagumós sárga agyag, a zalavölgyi alluvium. elterülő fensík, amely délről északkelet felé gyengén lejt. Ez a fensík Szentgotthárd felett a Rába völgyéből hirtelen 60—70 méterrel emelkedik ki és nyugat felé észrevétlenül, mert a Rába-völgygyel együtt emelkedik, 400 m. átlagos magasságot ér el. Ezzel a magassági színnel veszi körül a gleichenbergi 600 méteres trachit- és bazaltkúpokat. Azután a Rábaforduló táján, Kirchberg a/Raabnál, ahol a völgy talpa 300 m.-ben van, 450 m. magasságig emelkedik a fensík. Mielőtt az 1912. év nyarán Fehring és Gleichenberg vidékét meg nem látogattam, érthetetlen volt előttem, hogy az osztrák geológiai térkép (18. XIII.) a magyar határtól, ahol Dobra felett még kavics van a tetőn, egész a Rába —Mura vízválasztójáig a fensík 27 km. hosszán kavicsot nem jelöl ki; mert a tovább nyugatra a Hochberg (471 m.) es a Sengerberg (510 m.) gerinczén levő kavics mintegy a zalamenti, észrevétlenül emelkedő lejtő folytatásának látszott nekem. A Hochberg és a Sengerberg magaslatairól észak felé a rába- és a rabnitzmelléki 450—500 m. magasságú széles hegyhátakon a Schöckl (1446 m.), a Raasberg (968 m.) és a Kulmberg (976 m.) aljáig rajzol az osztrák geologiai térkép kavicsot. Kavics van kijelölve Gleichenberg vidékén a 390—450 m. magasságú hegygerinczeken is. A gleichenbergi bazaltokról STUR és S IGMUND azt állították, hogy a belvederei kavicson keresztültörve, ennek görgetegeit tartalmazzák. Ez ellen HOFMANN KÁROLY állást foglalt és az ottani bazalttufa kavicsszárnyairól azt vélte, hogy azok a pannoniai-pontusi rétegekből kerültek az őket áttörő bazaltba és az erupcziós tufába. 1 1 Lásd fenn a 416. oldalon elmondottakat.
