Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
488 A Balaton környékének geologiai képződményei. 450 A Balatonnak kerületén, délen és nyugaton, sehol nem leltem föl legkisebb nyomban sem a leírt kavicsot. Tehát azt bízvást egy szárazföldi időszak ősi Sédfolyó termékének ítélhetem, amely a pannoniai-pontusi nagy állóvizek eltűnése után azoknak fizikai körülményeitől teljesen elütő térszínen keletkezett. A megelőző sorok tárgyalásai szerint paleogeografiai tekintetben is a plioczénkorú képződményektől élesen különválónak tűnnek fel a veszpémi Balatonmellékének Elephas antiquus tartalmú kavicsai. A következőkből ki fog derülni, hogy az ó kvartér-kavicshoz hasonnemű fiatalabb pleisztoczén lerakodások elég szorosan hozzáfűződnek, ámbár köztük bizonyos diszkordánczia fennáll és olyanféle magassági-színbeli viszony van köztük, mint a régibb és fiatalabb terraszok között. A Zalavölgy mellékének kavicstakarója. A Balaton déli környékén nagy körzetben nincs régibb pleisztoczénkori kavicsképződmény. Északnyugatnak tartva Zalaegerszeg vidékén azonban megint nagykiterjedésű kavicstakarókra jutunk. (Lásd a XV. táblabeli térképvázlatot.) Ennek helyzete és elterjedése tulajdonképen már nem tartozik a Balatonmellékhez, mégis szólnom kell róla; mert fiatalabb pleisztoczén, sőt talán holoczén átrakodások lehozzák a kavicsnak anyagát a Kis-Balatonig és bizonyos kapcsolat gyanítható ennek a kavicsnak déli végződése és a somogy-, zala-, baranyavármegyei nagykiterjedésű völgyiapályok altalajának megfúrásából konstatált kavicsos homok között. A Zalavölgy jobbján, miként ezt fent a pannoniai-pontusi rétegek ismertetése közben leírtam, kulisszákként három N— S irányú dombhát, mély völgyületektől elválasztva 290—300 m. tengerszín feletti magasságra emelkedik. Északi végződéseik NE—SW irányú egyenes vonalba esnek. A Zalavölgy baloldalán ellenben 250 métert el nem érő, lösszel fedett fensík terül el, amely a Zalavölgynek Zalaegerszeg feletti mindkét oldalán szélesen elterül, északra a Rábavölgyig ér és délre Zalalövő felett a Kerka völgyébe is átszolgál. Kevés helyen vannak valamivel 250 m. fölé emelkedő magaslatai. Ezt a fensíkot 200 m. közepes magasságában kavics borítja. A Zala és Rába vízválasztója ezen fensíkon van, amelyet Zalaszentivánnál a Zalába torkolló Sárvízpatak völgye, a Lakhegyet (257 m.) megkerülve, ketté szel. A fensík déli része a Lakhegytől a Telekes (258 m.) felé a Felsőbagod—Körmend közti országútig terjed; keleti folytatása a Sárvíz balján, a Gösfai-hegyen (251 m.) van.- Nyugaton a Szilvízpatak völgyének felső elágazásai Egyházasbükk felett a Sárvíz ENE— WSW. irányába esnek. E patakoktól nyugatra Zalalövő és Körmend között egységes a fensík, sőt nyugat felé az üriszentpéter—Iváncz—Csákány közti országútig alig emelkedik. Ettől az úttól nyugatra, 14 km. távolságra, Farkasfa és Istvánfalu között éri el a fensík a 300 méteres magasságot. Baltavártól idáig utaztam be a Rába jobbján elterülő fensíkot és azon a lösz és vasborsós agyagtakaró alatt 200 m. magasság felett mindenütt felismertem a kavicstelepet. Csak a mélyebbre bevágódott völgyekben hiányzik; így különösen a Sárvíz és a Szilvíz völgyében, amelyekben a völgyek oldalain pannoniai-pontusi agyag és homok szélesen előbukkannak a lösztakarótól el nem borított térszínen. A felső Zala völgye általában déli határát szabja a kavicstakarónak, amennyiben a Göcsej dombvidéke a 302 m. magas Kandikó körül a Zala jobbján elterülő 250 méteres fensíkkal szemben nem hord magán kavicsot.
