Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
433 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 H OFMANN I<ÁROLY-ban a kráter képzeletét támasztotta. De nemcsak itt, hanem a lapos, bazalttufából álló Nemesmagasi-halmot is körkörösen fekvő kürtőkből kiömlő lapillis és bombás tufából felhalmozottaknak hiszem. Tágas krátereket nem alakíthattak a Stromboli-típusú bazalterupcziók és azok a kerek, sokszor tavacskáktól ellepett horpadások, amelyek a bazaltfensíkokon nagy számmal vannak, szintén nem vehetők krátereknek, hanem olyan dollinaszerű mélyedéseknek, amelyek vagy lávaüregek beszakadása következtében támadtak, miként HOFMANN KÁROLY vélte, 1 avagy pedig a bazalt alatti pannoniai-pontusi homok és agyag kimosatása következtében történt süppedésekként magyarázhatók. Ott, ahol az ilyen horpadások a bazalttábla pereméhez közel fekszenek, mint Köveskálla felett a Feketehegyen, vagy pedig valamelyik a bazalttábla oldalába mélyen bevágódó völgy fejéhez közel vannak, ott a kimosás magyarázatát lehet valószínűbbnek állítani. Vannak azonban a Balaton mellékén olyan morfologiai jelenségek is, amelyek valószínű kapcsolatát a bazaltkitörésekkel eltagadni nem lehet. A Tihanyi Külső- és Belső-tó lefolyástalan, mélyenfekvő medenczéje, a Kovácsihegyektől délre fekvő kerek, eredetileg lefolyástalan, Vindornyai-láp, amelyet Vindornyafoknál emberemlékezet előtti időben 16 m. mély, 3/ 4 km. hosszúságú bemetszéssel csapoltak le; a zsídi Lapos-rét és a Lapos-mező a Tátika tövében, Czelldömölk mellett a Marczal- és Czinczapatak-melléki depresszió mind azt a következtetést kelthetik, hogy ezek a mélyedések, amelyekhez még többet is idézhetnék, a bazaltlávakiömlésekkel egyidősek és a kiömlő magmatömegek közelében besüppedt részek lehetnek. Az ilyen depressziók közvetlen kerületén sűrűn sorakoznak az erupcziós kúpok és lávatakarók. Lehetséges, hogy a kisebb horpadásokban, úgymint a sittkei tufagyűrűben és a tihanyi Külsőtóban exploziós kráterek is voltak. Ezeknek tölcsérei azonban egészen elmosódtak és a belőlük kiszórt exploziós anyagot sem lehet a környezetben meglátni. Fent rámutattam a Balatonkisszőllős—Pécselyi mélyedés szemköztiségére a Tihanyi félszigettel és azt a lehetőséget körvonalaztam, hogy ez a nagy depresszió a Balatonfelvidék triászplatóját a Tihanyi bazalterupcziók korában érte. Hasonló nagy depresszió van Tótvázsony körül, ahol a Kabhegy délkeleti aljában kb. 15 km 2 nagyságú lefolyástalan katlan terül el, ahol nyelőkékben tűnik el a csapadék víz. HOFMANN KÁROLY sakktáblás hasonlata és JUDD W.-nek a Balaton eredetét illető elmélete van ezekkel a kisebb-nagyobb besüllyedésekkel igazolva vidékünk általános plioczén- és posztplioczénkori geomorfologiájában. A túladunai bazaltvulkánoknak a BÖCKH J. és HOFMANN K.-féle hosszú hasadások menti csoportosítását ma már alig tartja valaki indokoltnak. Azokban az irányokban, amelyekbe az idézett átnézetes vulkánologiai térkép a bazaltokat sorakoztatja, töréseket és tektonikai diszlokácziókat kimutatni nem lehet. Egyedül a barnagi Kőhegy, a mencshelyi Halomhegy, a szentjakabfalvi Fenyveshegy, a Szentbékálla, Mindszentkálla és Gyulakeszi közötti Mátéhegy, Sátorma, Halyagos, Kőhegy és Csobáncz, valamint a Szent-Györgyhegy helyezkednek el az őket kísérő kisebb parazitikus kúpokkal egyetemben egy olyan vonal közelében, amely a litéri nevezetes tektonikai töréssel közel egybeesik. A litéri repedésvonalnak ebben a szakaszában azonban az északkeleten annyira feltűnő diszlokáczió nagyon is elhaló volt. 1 I. h. 459. old.
