Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
418 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 elméletei, akarmilyen kevéssé remélhetik is az általános érvényesülést, a felszíni víztől független okokban keresik a vulkáni kitörések megszülemlését. — Most még a vulkánosság igazi, közvetlen okaira bízvást az ignoramus jelzőt alkalmazhatjuk. VITÁLIS ISTVÁN gondos kőzettani vizsgálatok alapján a Szent-Györgyhegyen három, a Tátikán két erupcziós czikluszt ismert fel és általánosságban három erupcziós czikluszt különböztetett meg: a bazanitoid, a limburgitoid és a limburgit meg a földpátos bazalt differencziálódó és viszonylagos korokat is jelző czikluszait. 1 Azokra a vulkánegyedekre, amelyeken ezeknek a czikluszoknak egymásutánját VITÁLIS felismerte, a viszonylagos korsorozat érvényes lehet. Azonban ezt a viszonylagosságot valamennyi erupczióra érvényesíteni indokoltnak nem tartom. A mi bazalthegyeink annyira egyéniek, hogy előttem inkább az látszik valószínűnek, hogy mindegyik erupcziónál a magma különválódása a különböző bazalttípusokba önállóan ment végbe, miközben egyes típusok ki is maradhattak. Nem láthatom bebizonyítottnak, hogy ugyanazon bazalttípus mindenütt egyszerre ömlött ki; hacsak azt nem tételezzük fel, hogy mindegyik rokonkőzetű bazaltvulkán egyszerre működött. Bármennyire nagybecsűeknek is tartom VITÁLIS czikluszait petrografiai tekintetben, a bazalterupcziók viszonylagos korának megállapításához mégis több eredményt várok a gondos morfologiai vizsgálódásoktól, amelyeknek még tág tere és sok vonzó tárgya van bazalthegyeink között. Eddigi tudásunk szerint geologiailag egyidőseknek tartom mindazokat a lávatakarókat és kerek esonkakúp-süvegeket, valamint kupolás csúcsokat is, amelyek az egykori, pannoniai-pontusi rétegekből álló, plioczénkorú sík felszínen ülnek. Ez a felszín most szét van tagolva és darabjai 260—300 m. t. sz. f. magasságokban nyugszanak. Az Egervölgy melléki Tálódierdő, Olaghegy, Tikhegy, Csererdő, Monostorapátierdő, Királykő, Halyagos, Sátorma, Kőhegy, Tótihegy, Gulács, Haláphegy, Szent-Györgyhegy, Badacsonyhegy, Lázhegyek, Szebike, Tátika, Kovácsihegyek, Somlyó- és Sághegy bazalttufa- és bazalttakarói nyugszanak a régi plioczéntábla felületén. Számtalan kürtőből szóródott ki ezen a régi sík térszínen a hamu és a lapilli, és ömlött ki a láva. Ez a térszín a Somogyi halmok fensíkjával van egyenlő színben. Az északamerikai Idaho, Oregon és California államokbeli nagy kiterjedésű bazalttakarójával, amely a Snake-river völgyében van feltárva, vagy az indiai Dekkan-platóval lehet összehasonlítani a balatonvidéki és bakonyi kisebb méretű bazalttáblákat; amelyek összessége mindenesetre Európában a legnagyobb bazaltterületet adja. A Kabhegy és a Dobosi-erdő nagy, lapos kúpjainak lávaleple, amelyek 601 és 513 m. magasságban csúcsosodnak, aligha egyetlen kürtőből származott. Nézetem szerint hasonló csendes lávaömlések emelték ezeket a hegyeket 260 300 méter t sz. feletti magasságban, mint a Co lie Marghuerita és a Colle Umberto magaslatokat az 1891—94. és az 1895—99. évi lávaömlések az Atrio-delCa vallóban a Vezuvio czentrális kúpjának északnyugati tövében. Ott sem egyetlen nyílásból, hanem számtalan és folyvást változó sebhelyekből áradt ki a láva. Ezekhez közel lehetett menni és a kifolyásokat úgyszólván kézzel érinthették a látogatók. Még a Somlyó, a Szent-Györgyhegy, a Badacsony bazaltsüvegeit sem képzelem olyan egységes vulkánoknak, miként azokat HOFMANN KÁROLY gyönyörűen ábrázolta; hanem itt is, bárha egy góczpont körül, több kürtőből kilövelt és kiömlött vulkáni anyagból gondolom ezeket az izolált tufa- és lávatakarókat keletkezetteknek. 1 A halatonvidéki bazaltok. 86—90. old.
