Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

400 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Lovasberényen a Velenczei hegységtől északra egy újabban történt artézi kútfúrás a pannoniai-pontusi rétegek alját az eoczén rétegeken 190 m. mélységben -érte el. Mindezen adatokból a Nagy Magyar Alföld túladunai szélén elterülő pannoniaipontusi rétegek vastagságát 250—300 méternél nagyobbra nem becsülöm. Még a Kaposvölgy táján sem képzelem őket nagyobb vastagságúaknak. A Kapóstól délre emelkedő halmokat en mar a Pécsi hegységhez tartozóknak tekintem. Dombovártól nem nagy távolságra délnek, Bakócza környékén már a sarmátiai- és a mediterrán emeletek rétegei jönnek a felszínre, minélfogva a reájuk transzgredáló pannoniai-pontusi rétegeket a Kapós mentén, ahová a Balatonfelvidék és a Pécsi hegység közötti medenczének közepét helyezem, a pannoniai-pontusi rétegek vastagságát szintén nem gondolom nagyobbnak a fenti értéknél. A Balatonfelvidék és a Nagy Bakony északnyugati oldalán vagyis a Kis Magyar Alföld keleti peremén a pannoniai-pontusi rétegek vastagságát, miként fent szóltam róla, szintén kisebbnek ismerem a Balaton körülinél Ajka, Devecser, Pápa és Moór között a pannóniai rétegek a mediterrán, eoczén-emeleten, illetőleg a dachsteini-mészkő és a fődolomit összetört altalaján, abráziós felületen, transzgredálnak. Láttuk fenn,

1 hogy Bakonyszentlászlónál a 215 m. tengerszín feletti magasságban meginduló szénkutató fúrás 170 méter mélységben elérte a dachsteini mészkövet; 290 méternek véve a legközelebbi magasságokon a pannoniai-pontusi rétegek tetőzetét, 245 m. esik azoknak vastagságára. Bakonyszentlászlónál indul ki a Bakonynak Pannonhalmáig terjedő hármas halomvonulata. Devecser és Pápa körül a pannoniai-pontusi rétegek vastagságát 110—120 méterre becsültem. Czelldömölk felé talán ismét vastagabbak a mélyenfekvő altalajon a pontusi rétegek. Megítélésre szolgáló adatok azonban erről a vidékről merőben hiányoznak. A pannoniai-pontusi rétegek mélységbeli jellegére és ezzel kapcsolatos vastagságára, figyelemreméltó világosságot vet azoknak kőzettani, regionális különbözősége. A Balatonfelvidék vörösberény—alsóörs—révfülöpi részén a Somogyi dombvidék magaslataival szemközt, finomabb anyagból: agyagból, agyagos homokból és márgás homokkőből állnak a plioczénlerakodások. Csak a régi partok közvetlen közelében van helyi eredetű kavics és törmelék, kevés édesvízi mészkővel, különösen a mai völgyek akkortájt magasabban fekvő vápái körül. A szemközti somogyi partok magas falain néhány helyen, tinóm homoklencsék látszanak az agyagos pannoniai-pontusi rétegek között. Ezek a Balatonfelvidékről lefolyó vízerek kitöltött medreinek átmetszetek Keletkezésük olyan közbeeső szárazulati időkbe esik, amelyekben pannoniai-pontusi mindig sikér tóság, negativus partvonal-mozgással messzire eltávozott a Balatonfelvidéktől. A Balatonvidéktől keletre, a fejérvármegyei Alföldön Polgárdi, Füle és Lepsény körül homok és homokkő uralkodik a pannoniai-pontusi rétegekben. Ugyancsak a homok túlnyomó a Balaton nyugati része körül a Tapolczai, Kapolcsi és a Kállai medenczében, valamint délre Boglár, Somogyvár, Kéthely és Marczali felé is. A Zalaegerszegi és a Göcseji halmokban is homok az uralkodó anyag. Azzal magyarázom a pannoniai-pontusi rétegek ilyetén kőzettani különbségeit, hogy nyugaton a pontusi tóságba a Kis Magyar Alföld felől, illetőleg az Alpok felől 1 A 399. oldalon.