Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet

398 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 pontusi rétegekhez hasonló faunaszövetkezetek laktak a Bakony északnyugati oldalán is a túladunai legnagyobb középhegységet, a mindenfelől környező plioczénkorú állóvíz partjai. Az is kiderül az összes figyelembe vett adatokból, hogy a Bakony északnyugati oldalán is 'ugyanolyan magasságig, azaz 290 méterig emelkedett az iszapot lerakó pannoniai-pontusi tó. Érdekes és figyelemreméltó a Kis Magyar Alföldön elterülő pannoniai-pontusi rétegek sziklafenekét és alaphegységét nyomoznunk. Feltűnő, hogy sokkal nagyobb kiterjedésben van felismerve a Kis Magyar Alföldön a legfiatalabb nagy állóvízi lerakodások simára gyalult sziklatalaja, mint a Balatonmellékén. A Bakony északnyugati előtérsége és hegyalji síksága magasan fekszik és nagyon kis esése van a Rába-Marczal felé. A Tornapataktól északra elterülő hullámos lapály a Marczalnak Marczaltő és Czelldömölk közti 130—136 m. t. sz. feletti magasságú síkságába észre nem vehetőleg lejt. Marczaltő és Ugod között 22 km. távolságra, 200 méterről 130 m.-re esik a térszín, vagyis csak 0"0032 a lejtése. Czelldömölktől Ajkáig kb. 35 km.-re 130 méterről 230 méterre emelkedik a síkság, tehát 0'003 m. hajlású. Nagyon figyelemreméltó, hogy a Marczalfolyónak, amely a Bakony nyugati aljában elterülő lapályt a Kemenes-platótól elválasztja, Marczal tőtől Sümegig, illetőleg Óhidig 60 km. hosszán csak 15 m. az esése, vagyis viszonylagosan 0'00025. Annál inkább figyelemreméltó ez a kis esés morfologiai szempontból is, mert a Rába síkságnak Marczaltőtől Vasvárig, szintén 60 km. hosszán nagyobb, mert 0'00083 viszonylagos esése van, mint a Marczal síkságának. A Marczal síksága jelöli ennélfogva a Kis Magyar Alföld túladunai részének tengelyét és egyszersmind a pannoniai-pontusi rétegek alkotta medenczének középvonalát is. A térszín, valamint a pannoniai-pontusi rétegek sziklaalja is a Marczal völgyéből az Alpok kiágazásai felé emelkedik. Az Alpok felől lenyúló kavicstakarók pedig a Marczal mélyedése felé lejtősödnek, sőt a Zala felső vidékén és Zalaegerszeg környéken leérnek a Zala völgyébe is, egészen a Kis-Balatonig. Az a kavics, amely Csékútnál a pannóniai rétegekre diszkordánsan ráborúl, a belekeveredő bazaltanyag bizonyítása szerint, pleisztoczénkorú és már a Tornavölgy mentén a Bakonyból lenyúló törmelékkúphoz tartozik. Devecsernél a Téglaházi völgyben 170 —180 m. magasságban van pannóniai agyagfeltárás; aprókavicsos durva homok borítja. Ha ismét a Somlyóhegy bazalttakarójának aljáig, vagyis 290 m. t. sz. f. színlőig mérjük a pannoniai-pontusi rétegeket, összesen 110-120 m. vastagságot nyerünk. Ebből azt lehetne következtetni, mintha a Kis Alföld bakonyi szegélyén a pannoniai-pontusi rétegek vastagsága csak a Nagy Alföldi oldalon elterülők vastagságának fele volna. Az azonban bizonyos, bogy a pannoniai-pontusi vizek abradált sziklafeneke a Bakony északi peremén 200 méterrel magasabban feküdt, mint a Balaton körül és Somogyban. Azon a megfigyelésen alapul ezen állításom, hogy a legmagasabb pannóniai vízszin a Bakony kerületén mindenütt a 260—290 méteres izohipszával esik egybe. A bazalt nemcsak a Somlyón, hanem a Haláphegyen, a Szent-Györgyhegyen és a Badacsonyon is 280—290 m. magasságban fekszik a pannoniai-pontusi rétegeken; minélfogva ezeknek fekvő szinlőjét egyenlőnek tekinthetjük a Bakony és a Balatonfelvidék kerületén mindenütt. Bakonyszentlászló vasúti állomása mellett, 3 kilométernyire a Bakony aljától