Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
394 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 főaknával szemben, a völgy jobbján látható vízmosásokban pedig a pannóniai rétegek feküjé'oen jelenik meg egy meszes kavics. Végre Bodé és Csékút között a kövületes pannoniai-pontusi agyagos homokra, bazaltos kavics borul reá. A Bakonynak kisalföldi lejtőjén összehasonlíthatatlanul kevesebb kövületlelőhelyet ismerünk a pannoniai-pontusi rétegekben mint a Balaton felőli oldalon, ahol temérdek kövületes feltárás van. A sümegi téglavető szegényes fosszilis faunája után Bodé-Csékút vidékéig nem találtam pannoniai-pontusi kövületet. Csékút és Bodé között a csékúti Szőlőhegy kis bazaltfensíkja körül '280 m. t. sz. f. magasra emelkednek fel a pannoniai-pontusi rétegek. A csékúti Szőlőhegy lösszel van födve, mély árkaiban azonban alul szürke homokot láttam homokkőlemezekkel és közbetelepedett agyaggal. Vékony, szenes, barnaszínű agyagrétegekben fossziliák is vannak, kicsiny Dreissensia sp. és Planorbis sp. töredékeivel. Legfelül a bazalt alatt édesvizi mészkőlemezek is mutatkoznak. A lejtőket csúszások deformálták a Csékút és Bodé közötti mélyútban agyagos homok között, a következő kövületeket láttam : Limnocardium decorum F UCHS Melanopsis (Lyrcaea) sp. (cfr. Petrovici BRUS.) Melanopsis decollala STOL. A bazaltfensíknak Bodé felőli lejtőjén a Sötétárokban találták BODAY DEZSŐ birtokos és vadásztársai azt a Hipparion gracile K AUF , koponyát, amely RAÁK GYULA pozsony új városi gyógyszerész úr ajándékozásából a magyar királyi földtani intézet birtokába került. 1 BODAY DRZSŐ úr szíves volt engem 1909-ben a hipparion koponya termőhelyére elvezetni. A Sötétárok erdővel, löszszel elfödött lejtőbe vágódik be. Csúszások és rogyások vannak a hegy középmagasságában, ami az altalaj agyagos rétegeire utal. Az árokban alig van feltárás, a hipparion koponya lelőhelyén azonban szürke, csillámos homokkőlemezek és homokkődarabok hevernek, amelyeknek anyaga a csontlelethez tapadó kőzettel megegyezik. Körülbelül 30 méterrel a völgy talpa felett egy padkán a szántóföldeken kicsiny nummulitesek hevernek; helyük valószínűleg terrásznak felel meg. Nagy elterjedésben vannak feltárva a pannoniai-pontusi rétegek Ajka körül, ahol a vasúti állomás megett a Csingervölgvbe vezető úton kiierjedt csúszások vannak; ezek agyagában azonban fossziliát nem találtam, mert minden összevissza van zúzva, nyomva a csúszásokban. * * * Összehasonlítás kedvéért reprodukálom itt azokat a becses adatokat, amelyeket a Nagybakony, Pápavidéki lejtőjéről K OCH ANTAL 2 még 1873-ban közzétett. Ő Kup, Noszlop, Nórágy, Tapolczafő, Pápa, Magyartevei, Csórt- és Zsörk-major helységek mellett fedezett fel fossziliákban bővelkedő termőhelyeket: A Becsei pusztán, Noszlop és Palány között, kb. 240 m. tengerszint feletti magasságban egy 205' 11" (közelítőleg 05 m.) mely fúrás, agyag, homok, apró1 KADIC O. A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai. 18. old.; Paleont. függelék IV. köt., IX. közi. 5 Földtani Közlöny II. évf. 1873, 105—124. old.
