Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
373 Kapolcs vidéke. A Tapolcza és Sümeg közötti alacsony térszín peneplénjét nyugatról a 293 méteres Hármashegy, a 281 m.-es Egyesfatető és az Uzsapuszta (9 ház) feletti 304 méteres, fő-dolomitból álló, rögös magaslatok szegélyezik; keleten Sáska felett pedig közel 400 m.-ig emelkednek ki meredek, kopár, vízmosásoktól erősen barázdált dolomitlejtők. A Dobos-Agártető (513 m.) bazaltja magasan fent 400 m. körül takarja a fő-dolomitot, Monostorapáti felé azonban lenyúlik a bazalt 200 m. tengerszint feletti magasságig. Ezeket a fő-dolomitmagaslatokat a neogénrétegek szigetekként veszik körül és elválasztják őket a Keszthelyi hegységtől, illetőleg a Balatonfelvidéktől. A Keszthelyi hegység maga is nagy szigetként emelkedik ki a zalai pannoniai-pontusi rétegek általános takarójából. Szöcztől Taliándörögdön, Öcsön, Pulán, Nagyvázsonyon, Vöröstón a Jakabfai és Csicsói erdőn és Balatonhenyén át Köveskálláig 260—270 tengerszint feletti magasságban kanyarog a pannoniai-pontusi rélegek partvonala a Balatonfelvidék nyugati oldalán. Köveskállán a partvonal keletnek fordul és északkelet felé végig vonul a Balaton mentén. Badacsonytomaj és Zánka között is szigetekként emelkednek ki a pannoniaipontusi rétegek pásztáiból a veres permi homokkőből és fillites agyagpalából álló következő erdős magaslatok: az Örsihegy (306 m.), a Fülöphegy (280 m.), a Kopaszbegy (294 m.) stb. A plioczén-tó partvonala tehát két nagy öböllel nyomult bele keletnek a vele egykorú szárazulatba; az egyik a Taliándörögd, Öcs, Nagyvázsony, Kapolcs közti, a másik a Köveskálla és Zánkavidéki. Az elsőben az édesvízi mészkő, az utóbbiban a homokkő az uralkodó lerakodás. Az édesvízi mészkőtől uralt Nagyvázsony, Öcs, Kapolcsvidéki medenczében 1911 deczember hó 8-án új fosszilia lelőhelyeket látogattam meg, amelyekre R EDL GUSZTÁV barátom tapolczai polgári iskolai igazgató úr figyelmeztetett. Egyik tanítványa SÁNDOR JÁNOS IV oszt. tanuló ugyanis otthonából, Kapolcsról fosszíliákat hozott a Csoromi-major környékén fekvő olyan helyekről, amelyeket eddig löszszel elfödöttnek ismertünk. SÁNDOR JÁNOS kalauzolása mellett az 1911 év deczember havában meglátogattuk Kapolcs vidékét Az ekkor tapasztaltak elmondásával lényegesen megvilágítani hiszem azokat a vitás kérdéseket, amelyek az édesvízi mészkő szintezése felett fennállanak. Kapolcs alatt a kies Egervölgy jobbján az országútnak 78—79. sz. km. t jelző kövei között kovás édesvízi mészkő bukkan elő és feküjéből a Mázoskút környékén bő forrásokat ont. A vízszintes helyzetből kissé kibillentve, nyugati dőlésben vannak a mészkőpadok. Vastagságuk 3—4 m.-t nem halad meg. Kapolcs alvégén aprókavicsos, galambtojásnyi, fehér és sötét kvarczitkavics-konglomerát van a mészkő felett; körülötte sárga és fehér finom kvarczhomok fekszik. Helyenkint a kovás edesvízi mészkő mészkonkrécziós márgába megy át és reá aprókavicsos, meszes lemezekkel váltakozó homok következik. A Mázoskút alatt is a mészkő felett aprókavicsos konglomerát és kavicsos laza homokkő nyugszik. Ez feljebb sárga kvarczhomokba alakul át, amelyben szintén
