Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
320 dombvidéknek magasabb pontjairól tekintenek a Balatonra. Ezeknek a magaslatoknak balatoni lejtője aljtától a tetőig iszapos homokkal és lőszszel van elborítva. Szemes felett a Mészkemencze-tetőn konkréczios édesvízi mészkőpadok néhány sziklaröge hever; a balatonleilei szőlőhegyen a Kis-hegy kápolnája közelében pedig homokkőlemezes homok búvik ki. A Faluszemes és Balatonlelle körüli alacsonyabb a térszín, amely párkányként környezi az előbb említett magaslatokat és a Balatonra alacsonyabb partfalakkal tekint le; ezeknek, a 152., 153. ábrákban vázolt, szelvényei szintén pannoniai-pontusi altalajt tárnak fel. 5. A somogyi dombvidékhez tartozó magánálló szigetségek. A somogyi dombvidéket, miként láttuk, a Balaton mellékén nyugatról a somogyi Nagyberek mocsarai környezik. Ennek területén a boglári és a fonyódi dombcsoportok különállva, messzire láthatólag emelkednek ki a vízszinből. A Nagyberek nyugati szélén a Balatonberény és Bökönye közti észak-dél irányú hosszú domhátnak is szigetszerű helyzete van, mert túl rajta, a zalavármegyei határon a Dráváig terjedő sikság fekszik. A Balaton keleti harmadában pedig a szántódi szorulattal szemben emelkedik a tónak gyöngye, geológiai szempontból is legérdekesebb helye, a Tihanyi félsziget. Mindezeknek a szigetségeknek a leírását a pannoniai-pontusi rétegek regionális ismertetéséhez fűzöm ; mert ha a plioczénkorú vízi lerakodásokon kívül még másféle kőzetek is szerepelnek felépítésükben, ezek is szorosan hozzá vannak kötve a szigetek magvát alkotó pannoniai-pontusi rétegekhez, sőt ezekkel részben egykorúak. A Tihanyi félsziget plioczén-korú képződményei. Tihany félszigetét a zalai Balatonfelvidék aszófői aljától mélyen fekvő, egy kilométernyi terjedelmű mocsaras síkság választja el; délről pedig a másfél kilométernyi szélességű Szántód—Tihany révközi szoros 11 m. mély vize szakítja le a somogyi halmoktól. A Balatonnak legérdekesebb, legbájosabb pontja kétségkívül a Tihanyi félsziget, amelynek belseje az ő két sajátszerű lefolyásnélküli medenczéjével, hepehupás térszínével, gejzir-eredésű forráskúpjaival a Balaton környék egyéb részeinek morfologiájától élesen elüt és ezért megérdemli a körülményes leírást. A Balatonfüred felett emelkedő Tamáshegy tetejéről a félszigetet egészen beláthatni. A Tamáshegyről nyíló bájos látkép közepén Tihany a tónak nyugati hosszabbik részét (154. ábra) csaknem egészen elválasztani látszik keleti egy harmadától Tihany félsziget morfológiájáról egy 1:20.000 mértékű rétegvonalas térkép, 1 1 A rétegvonalas, színnyomású térkép 1894—96-ban CHOLNOKY JENŐ és ZELOVICH KORNÉL akkori műegyetemi tanársegéd urak tachyméteres felvételei alapján készült. Sajnálatos, hogy a pontos felvétel sokszorosítása nagyon is gyarlón sikerült. Egy buzgó, de a feladatra legkevésbbé sem rátermett hazai kartografusnak kísérletező munkája ez a reprodukczió, amely hosszadalmas vajúdásával nemcsak sok vesződséget, hanem tetemes költséget is okozott. Tihany és Badacsony térképe nem áll arányban a ráfordított költséggel. Nem először ért engem hasonló csalódás, amikor megelőző jő ajánlatok, sőt elfogadható próba után, itthon igyekeztem jó kartografiai vagy pedig rajzbeli reprodukcziós munkát létesíteni és ilyen munkához jóhiszemű alkalomadással állandóbb munkaerőt nevelni. A szerkesztő.
