Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
304 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 rétegeket, amelyek a kristályos palákig tartanak. Kőzetei különböző színű (szürke, sárga, barna, vörhenyes) agyagos homok, zöldes, kaolinosodott liparit ?, tufa és lignit. Az egész rétegcsoport kövületmentes és úgy látszik, terresztrikus eredésű. Érdekes a 244'50—269*04 m. mélységben közbetelepült, tehát kb. 24*54 m. vastagságú mállott liparit ?-tufa, amelynek szóródási ideje körülbelül megegyezik a szentendre-visegrádi, a nógrádi, hevesi stb. andezit és dácittufák és talán a fejérvármegyei sárszentmiklósi liparit kitörési idejével. Épúgy érdekes annak a lignittelepecskének a felemlítése is, amely a 280*46—282*54 m.-nyi mélységben, tehát a kisérő márgával stb.-vei együtt kb. 2 m.-nyi vastagságban fordul elő. Nagy valószínűséggel a salgótarjánvidéki széntelepekkel állíthatjuk ezt az előfordulást párhuzamba. Megvan ennek a lignitnek nyoma Tapolcza vidékén a Véndegi hegyen is a lajtamészkő feküjében. 5. Legalul a kristályos palába hatoltak a fúrással és csillámpalát, szericzitespalát konstatáltak a 285*90 m. mélységtől kezdve a 316*22 m. mélységig, tehát 30*32 m.-nyire hatoltak be az archaikus vagy talán még csak az ópaleozóicambriumi rétegcsoportba.» * * * A felsorolt fúrások szelvényadatait összeségükben összehasonlítva, konstatálhatom, hogy a balatontavi lerakodások 13 méternél sehol sem vastagabbak, sőt a legtöbb fúrásban még 7 m.-nél is vékonyabbak azok. Egy további bizonyosság abban van, hogy az altalaj a Balaton veszprém—somogyvármegyei partvidékén Balatonaligától Lelléig túlnyomólag agyagból és homokos agyagrétegekből áll; továbbá abban, hogy a leilei 109. számú vasúti megálló-őrház mellett levő fúrás kivételével, a homokrétegek az itteni fúrásokban vékonyak. Máriatelep vasúti állomás fúrt kútja ellenben túlnyomóan homok- és agyagos homokrétegeket tűzött át. A 13. számú, siófoki ártézi fúrás legalján, kb. 93 —105 m. mélységben olyan tiszta kvarcz-homokkövet és laza aprókavicsos konglomerátot ért el, amilyent Balatonkövesden, Tapolcza és Kővágóörsvidékén a pannoniai-pontusi rétegek legaljából ismerünk. Ilyen lehet a viszony, a fúrószelvény adata szerint, a Zamárdi közelében lévő 18. számú fúrásnak 75 m. mélységű aljában is. Figyelmet érdemel, hogy a legtöbb fúrásban 0*20—0*50 m. vastag kőpadokra, kemény homokos márgákra akadtak. A 18. számú fúrásban 34 m.-ben és 56 m.-ben, a 20. számú, balatonföldvári fúrásban 17 m., 47 m. és 102 m. mélységben, a 21. számú, szemesi fúrás 35 m. mélységében a 24. sz., máriatelepi fúrás 22 m. és 24*5 m.-ben voltak kemény homokos márgapadok. A kőpadok változó mélységéből arra következtetek, hogy azok csak nagy lepényszerű konkrécziók és nem messzire terjedő padok. Kiékelődésükre vall az is, hogy a szomszédos fűróprofilok rétegei sem állandó vastagságúak, sőt nem is azonosak egymással, úgy hogy a szelvények rétegeit hipotétikusan összekötni a Balaton mellékén kényes és nagyon bizonytalan értékű kísérlet volna. A Lucstetőn (217 m.) és a Zamárdi Kőhegyen (174 m.) kibukkanó homokos édesvízi mészkőlemezek és padok tetemes magassági különbségéből, az ottani térszíni alakulatokkal is számolva, a pannóniai rétegeknek vetődésekkel való megzavartságát tételezem fel. Faluszemes mögött a Teleki és a Rádi puszta között, 4 km. hosszant, egyenletes rézsűjű elég meredek lejtővel 240 - 293 m. tengerszín feletti magasságban elterülő fensík emelkedik Faluszemes 140—150 m. t. sz f.-nyi színben elterülő terrasza felett. Homok meg erdei talaj borítja; feltárást az egész hosszú
