Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
271 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 3. A Sió mellékének és a Balaton mélyedésnek pannoniai-pontusi rétegei. 4. A somogyi dombvidék. 5. A somogyi dombvidékhez tartozó szigetségek. A Tihanyi félsziget. Boglár és Fonyód. A Balatonberény—Böhönye közötti hátság. 6. A Balaton nyugati környéke. 7. A balatonfelvidék pannoniai-pontusi lerakodásai. 8. A Bakony észak-nyugoti lejtője. 1. A Balaton keleti környéke. Várpalota, Szabadbattyán, Enying és Siófok között 200 m. t. sz. feletti magasságot sehol el nem érő hullámos síkság terül el. Ez a Veszprém vármegyei Mezőföld. Az Alföld fejérvármegyei része észre nem vehető emelkedéssel terjed itt a Bakony aljáig és a 300 métert megközelítő Somogyi magaslatokig. A Balaton kenese—balatonfőkajár—fokszabadi meredek partja 60—70 m. magassággal hirtelen esik le erről a síkságról a Balaton 104*57 m. t. sz. feletti tükrére. Ezeken a magaspartokon vannak a pannoniai-pontusi rétegek legjobb feltárásai, innét kerültek elő a legszebb fossziliák is. A Mezőföld és tágabb környékének hullámos térszínét egyrészt a régibb kőzetekből álló szabadbattyáni, polgárdi, urhidai, fülei és balatonfőkajári dombok 1 teszik egyenetlenné, másrészt pedig a fejérvármegyei Sárrét meg a Csajágtól Enying felé irányuló Kab.oka-patak széles, mocsaras medenczéje a Polgárdi felől beletorkoló Czincza vagy Tekerespatak völgyével tagolja; Fokszabadi és Siófok között pedig a Sióvölgy és mellékárkai szeldelik. A veszprémi Séd Vilonya és Királyszentistvánnál hagyja el a bakonyi régiót. Majd Papkeszi, Berhida—Peremarton, Ősi, Nádasladány, Szabadbattyán helységeken át nagy félkörben járja körül a veszprém - fejérvármegyei Balatonmelléket. 2 Különösen Kenese, Nádasladány—Polgárdi és Lepsény között vannak igen nagy területek, amelyeken pannoniai-pontusi rétegek a felszínen vannak. Csak a mélyedésekben és völgyületekben van homokos, aprókavicsos, réteges-lösz és pedig leginkább a délnek tekintő lejtőkön, ahol az észak-nyugati negyedből uralkodó szelektől védve maradt. Az általános lösztakaró Urhida—Szabadbattyán—Mezőszent1 L. fent a 6. oldalon. 2 Kivéve a szigetekként kiemelkedő régi halmokat, a lapály felszínét lösz, homok, imitt-amott kavics és édesvízi mészkő avagy mészkonkréczios meszes agyag takarja. A felső talaj tehát eléggé változatos, ha az alluviumot és a völgyek berekföldjét figyelmen kívül is hagyjuk. A holoczén és pleisztoczén alakulatok nem mindenütt takarják el a térszint és a pannonia-pontusi altalaj nagy pásztákban kerül a felszínre nem csak a völgyoldalakon, hanem a köztük elterülő magasabb síkokon is. A Séd ártérét Királyszentistván és Füzfő-puszta között a Litér és Kenese közti országút legalacsonyabb pontján csak 6—7 m. magas földnyak választja el a Balaton medenczéjétől. A 152 m. t. sz. feletti magasságú vízválasztótól azonban a Fűzfői sarokig 47 m -t esik a völgyület feneke. Nagyon csekély munkába kerülne a Séd vizét a vilonyai malmok és a papvásári szőlők között emelt 2 km. hosszú 6 m. magas duzzasztógáttal raktározva a Balaton felé, energia fejlesztésére, leve-, zetni. Érdekes, hogy a Fertő-tava Nezsider—Pándorfalu környékén ugyanilyen hidrográfiai viszonosságban áll a Lajta folyóval. Még a magassági és vízszintes mértékekben is homologia van a Balaton és a Fertő északnyugati sarkain.
