Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IX. Fejezet. A neogén szisztéma
266 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 A tapolczai sarmatiai mészkőplatón a sarmatiai rétegek fölött fiatalabbkori képződmények is előfordulnak. így Tapolczától K.-re édesvízi mészkőnek elszórtan heverő darabjai gyűjthetők, amelyben igen gyéren limnaedk és pianorbisok kőbelei és lenyomatai vannak. Ennek a mészkőnek képződési ideje valószínűleg a sarmatiai emelet végére, vagy már a pannóniai emelet idejére esett. A pannóniai emelet képződményei (homok, kavics) kétségkívül elfedték a sarmatiai rétegeket, de ezeket később az erózió és defláció letakarította csekély maradványok kivételével. A defláció működését igazolják a mészkőplatón nagy mennyiségben lelhető éles kavicsok.» Az alsó neogén-korú rétegek vastagsága és tektonikája. A mediterrán és a sarmatiai rétegek izolált pásztákban terülnek el a Balaton környékén. Magassági helyzetük is nagyon változó. A balatonföldvári artézi kútban a mediterrán rétegek 76'6—131*17 m. tengerszín alatti helyzetben fúrattak meg; felettük -f- 28'3 és —76'6 m. abszolút nívóban van a sarmatiai emelet. 1 A mediterrán emeletekre itt tehát 104*7 m., a sarmatiaira 105*15 m. vastagság esik. A biztosan felismert mediterrán rétegek, miként fent (245. old.) előadtam, három magassági szintben terülnek el a Balaton környékén. A kétséges szintezéséi, tekintélyes vastagságú kavics és kavicskonglomerát 400 m. t. sz. f. magasságon is túlemelkedik. A cseszneki Öreghegy (494 m.) 450 m.-es fensíkján, az ajkavidéki Csingervölgy feletti 436—444 m.-es magaslatokon, a csaprendeki Csúcsoshegy 160 m. t. sz. f. magasságú platóján kavicstakarók vannak. Ezek a kavicstelepek a Zircz-, Bakonybélés Városhidvég környékiekkel lehetnek egykorúak, amelyek bebizonyítottan mediterránkorú rétegeken nyugszanak. A —180 és -j-450 m. abszolút magasságokból ismert neogén rétegek vastagságát természetesen nem szabad ezzel a 630 m.-nyi magasságkülönbséggel mérni. Ott, ahol a mediterrán és a sarmatiai rétegek nem kavicsos fácziesze természetes feltárásban látható: Devecser és Öskü között, úgyszintén Tapolcza környékén is, ott 40—50 méternél vastagabbnak nem becsültem őket. A kavicstelepek vastagságáról a Zircz és Bakonybél vidéki részletes tanulmányoktól várok megbízható adatokat. Városlődön a kavics vastagsága, a völgy talpától (300 m.) a Szamárhegy tetejéig (435 m.) mérve, 135 m.-re tehető. A mediterrán és sarmatiai rétegek tektonikájáról nem közölhetek bőséges adatokat. Ahol a triászkorú avagy paleogén alaphegységgel érintkezni láttam őket, ott nyugodt, közel szintes helyzetben vannak, A vízszintes helyzetből kibillentve csak Tapolcza, Haláp, Kolontár és Devecser körül, a Márkói kálvária első stácziója alatt és az eplényi vasúti alagút déli szádánál láttam hajlott helyzetben a mediterrán rétegeket. Kolontár körül NW—SE és SW irányú dőléseket, Márkon nyugat-délnyugati dőlést mértem, a lajtamészkő-, illetőleg Márkon hydrobiás mészkőrétegeken. Az eplényi alagút előtt durva kavicskonglemerát és homokkőpadok 24°-os NE hajlásban vannak. Ezekből a példákból arra következtetek, hogy a túladunai középhegységek NE—SW irányú törései még az alsó neogén rétegeket is meghasogatták. Az eplényi és márkói hajlott mediterrán rétegek NW—SE irányú törési vonalakba esnek, amelyekben, miként alább látni fogjuk, még a pannoniai-pontusi rétegek .is meg vannak zavarva. 1 Lásd a 245. és 264. oldalon álló adatokat.
