Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IX. Fejezet. A neogén szisztéma
265 Általános megjegyzések a balatonvidéki sarmatiai rétegek faunájáról és telepedéséről. Irta DR. SCHRÉTER ZOLTÁN. «A föntebb felsorolt kőzet és kövületsorozatból kitűnik, hogy a balatonkörnyéki sarmatiai képződmények az oroszországi és romániai sarmatiai rétegekhez viszonyítva csak az alsó sarmatiai emeletet képviselik. Erre utal az Ervilia podolica EICHW. (gyakori), Cardiutn latisülcatum MÜNST. (gyakori), C. protractum EICHW. (elég gyakori), Potamides (Pirenella) mitralis EICHW. (gyakori), P. (Bittium) disjunctus Sow. (ritkább), Trochus quadristriatus DUB. (ritkább) előfordulása, amely fajok ANDRUSOW szerint az alsó sarmatiai rétegekre jellemzők. A többi felsorolt faj mind olyan közömbös alak, amely úgy az alsó, mint a középső sarmatiai rétegekben előfordul. Egyetlen olyan fajt sem sikerült kimutatni, amely a középső sarmatiai emeletre jellemző volna. 1 De ez nemcsak a balatonvidéki sarmatiai rétegekre áll, hanem, úgy látszik, Magyarország összes sarmatiai rétegeire nézve is. A Mactra variabilis SINZ . var. Fabreana Ú'ORB.-nak igaz, hogy fő elterjedése és kifejlődése a középső és felső sarmatiai rétegekben van, de már az alsóban is föllép, tehát szintjelző értéke szintén nincsen. A balatonmelléki kétségtelen sarmatiai képződmények a fölszínen úgyszólván kizárólag mészkő alakjában vannak jelen, amelyek legtöbbször foraminiferákat, nevezetesen miliolideákat nagy mennyiségben tartalmaznak, tehát sekélyvizű, partüledékkel van dolgunk. A sarmatiai emelet rétegei általában igen rosszul vannak feltárva; legtöbbször csak a szántóföldeken elszórt darabok által lehet konstatálni elterjedésüket. Zánka és Akaii közt lévő területen: Zánkától K-re az országút északi oldalán van egy kis föltárás, ahol a rétegek déli (12 — 13 h) 13°-os dülése észlelhető; odébb a Sághi pusztától Ny-ra eső feltárásban szintén déli (13") 10°-os dülés mérhető. Valamivel jobb feltárások vannak a tapolczavidéki sarmatiai rétegekben, bár itt is túlnyomólag szántóföld vagy legelő terül el fölöttük. Tapolczától E-ra, a „Kincses gödör" nevű betemetett barlangnyilásnál DNy-i 10°-os dülés mérhető a Cardium obsoletum EICHW.-ot és Potamides (Pirenella) mitralis EICHW.-t gyéren tartalmazó mészkőrétegekben. Ettől északra a kis mélységre lehatoló kőfejtésekben szintén DNy-i, 10°-os dülés mérhető. Még északabbra, közelebb a Halastó puszta felé eső kőfejtések egyikében ENy-i kb 10 — 15°-os dülés mérhető. Ezekben a tapolczai sarmatiai mészkőtáblának helyi zökkenéseit lehet sejteni. A tapolczai Kisfaludy-utcza elején mesterséges lejárással hozzáférhetővé tett barlangban vízszintes rétegzés látható. A barlangban felismerhető határ nincs a sarmatiai és a lajta-mészkő között. Megemlítendő, hogy a mészkő helyenkint kevésbbé, vagy erősebben átkristályosodott. A kövületek, a foraminiferákat és az ostreákat kivéve, mind csak kőbelek és lenyomatok alakjában fordulnak elő, sokszor igen gyarló állapotban. 1 Megjegyzem, hogy GAÁL ISTVÁN dr. : „A hunyadmegyei Rákösd sarmatiai korú csigafaunája" czímű s a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének XVIII. k. 1. füzete gyanánt megjelent művében a középső sarmatiai emeletet is kimutatja állítólag Hunyad megyében. Ezt az egyedül álló adatot — egyelőre — azt vélem, jó lesz kétséggel fogadnunk.
