Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IX. Fejezet. A neogén szisztéma
A Balaton környékének geologiai képződményei. 255 lödnél 300 m. t. feletti színben van a kavicskonglomerát alja; tehát lankásan nyugatnak dől. Északfelé Farkasgyepűn át Jákóig összefüggő vastag takaróként fedi a mezozoikumot. Keletnek a Feketehegy tövéig ér a kavicstakaró, nyugatról a polányi magaslatok határolják. Magnolites silvatica TUZSON fatörzsdarabok gyakoriak benne. Jákón túl a tapolczafői forrásig 200 m. t. sz. feletti magasságban van a kavicsnak alsó lapja; itt vastagsága is nagyon megcsökkenik. A mediterrán emeletnek meszes rétegei Devecser, Nyirád és Tapolcza körül legnagyobb elterjedésűek. A fő-dolomit hajlott rétegein szintesen transzgredálva számos kibukkanásban mutatkozik a lajtamészkő. Felette majd felső mediterránkorú kavicskonglomerát, sarmatiai durva-mész, másutt pannoniai-pontusi agyag és homok, néhol lösz terül el kisebb-nagyobb kiterjedésben. Devecser házai lajtamészkövön állanak; a helység déli végén a Nyirádra vezető út nyugoti oldalán murva és agyagverem van, amelynek oldalait laza bryozoás mészhomok alkotja; délnyugat felé 5°-al hajló rétegezés látható a verem fokán. A Sándormajor melletti 201 m. t. sz. feletti magasságú erdős börczön, a fűrészmalom körül Kolontár felé és a Tornapatak jobbján, a devecseri hegy alatt, szintén több helyen kibukkanik a lajtamész és lithothamniumos kavicskonglomerát. A fűrészmalom és Kolontár között a 204 m.-es dombtető alatt; a kavicskonglomerát alatt, délnyugati 15° dőlésű, homokos agyag és kavicsrétegek oolitos bryozoásmészkővel váltakoznak. A devecser—nyirádi országút mellett, egy kilométerre Devecsertől a 192 m.-es magassági pont mellett sarmatiai mészkőben nyílik egy nagy kőfejtő. Ettől északnyugatra a Téglaházi dűlő felé a Káptalanfői úttól nem messzire 5°-al hajlanak délnyugat felé aprókavicsos mészkőpadok, melyekről nem könnyű eldönteni, hogy még lajtamésszel van-e bennük dolgunk avagy sarmatiai-mésszel; a 192 m.-es sarmatiaimész kibukkanás csapás irányában van az utóbbi is, ezért sarmatiai-mésznek ítéltem. Meszes homokkőlapok és apró kavics fedik. Délkeletre Kolontártól a Csapberki puszta itató kútjánál a kavicskonglomerátból kibúvó oolitos mészkőben Pecten latissimusA találtam. Lajtamész bukkanik elő a tósoki erdő és a devecseri szőlőhegy között is a Tornapatak jobbján. Szőcz és Nyirád között a Remecsei rét a Pöröserdő és az Öregkút-dűlők 220 m. magas, a völgylaposokból alig 10 méterrel kiemelkedő terraszok lajtamészkőből állanak. Nyirádon túl Odörögd pusztáig terjed a lajtamész, ahol egy öbölben dolomitpartok között zsákutczában végződik. Az Iza-major megetti dolomithátnak északi oldalán azonban szintén mutatkozik lajtamész, s a Nyirádi erdő Deáki (Vendel) pusztája körül szintén több kibukkanása van. Ódörögdtől északnyugatra és nyugatra a csabrendeki és sümegi úton több helyen leltem a lajtamész heverő darabjait; valamint Sáskától keletre is, a Haláphegy északi tövében, több kisebb foltban láttam kövületekkel teli roncsait a fő-dolomiton. Másfél kilométernyire nyugatra Ódörögd pusztától a káptalanfai út mellett a tapolczai gölöncsérek agyagvájó vermei vannak. Sárga kvarczkavicsos homokkal kevert, szívós agyag van a gödrökben : keletre a lajtamész pártosán emelkedik ki az agyag síkjából. Úgy látszik, hogy az agyag fedőjében van. Szőcz és Nyirád között a Remecsei rét déli, mintegy 10 méter magas partján a következő vízszintes rétegsorozat van: Felül kavics, ez alatt bryozoás-mészkő, alatta hydrobiás-mészkő, legalul meszes agyag, elég sok ostrea- és ^««s-töredékkel; ilyeneket REDL G. barátom a Sári-pusztán közel ide, eredménytelenül ásott kút 34 m. mélységéből is szerzett. 16"
