Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

VIII. Fejezet. A kenozoos képződmények

234 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 234 pedig a priaboniai emeletfaunája keletfelé nyomult előre és ott előbb széledt el. mint nyugaton. Keleten az Erdélyrészi medenczében van a paleogén rétegeknek nagy elterülése. HOFMANN KÁROLY és KOCH ANTAL szorgalmasan tanulmányozták az ottani rétegeket és az utóbbi érdemes tudósunk összefoglaló munkában ismertette az Erdélyi Medencze tercziár geologiáját.

1 Az Erdélyi Medencze eoczén lerakodásai 1400—1700 m vastagságukban túlnyomólag agyagos és márgás rétegekből állnak és durvamész-rétegeik, melyek azonban a koralligén nummulites-mészkő nevet nem érdemlik meg, aránylag kis vastagságúak. Mindezek, de különösen az édesvízi rétegeknek tarka-agyagoknak és gipszpadoknak gyakori közbeékelődése a paleogén sorozat valamennyi emeletébe, a magyar középhegységénél merőben különböző fizikai körülmények uralkodására utal az Erdélyi Medencze paleogén korában. Összehasonlítva KOCH ANTAL-nak az Erdélyi-medencze ó-harmadkori rétegsorával adott rétegszelvényeit

2 a Magyar Középhegységet környező paleogén rétegek sorrendjével, nagy különbséget látunk a kettő között. Figyelembe véve az ezekről ismeretes körülményeket, mindenek előtt konstatálhatom, hogy az erdélyrészi paleogén rétegek vastagsága a magyarországi túladunai rétegekénél tetemesen nagyobb. Kolozsvár körül legalább mégegyszer, a Szamos és a Lápos mellett kétszerte nagyobb vastagságot adnak a paleogén rétegek a túladunaiaknál. Amíg Erdélyben az alsó rétegek vastagabbak a felsőknél, Budapest és Esztergom vidékén az oligoczén vastagodik meg jobban. Erdélyben az agyagos és márgás rétegek túlnyomóbbak, a mészkövek vékonyabb telepekben mutatkoznak. Édesvízi rétegek, gipszpadok és barnaszén nyomok többször váltják fel a tengeri rétegeket. Olyan vastag nummulites-durvamész-telepekkel, amelyek a partszegélyi koralligén főnummulites-mész nevét megérdemelnék, Erdélyben nem találkozunk. A perforata-rétegek egyik fő vezérkövületét a Gryphaea Eszterházyi PÁv.-t sem a magyarországi túladunai eoczénben, sem Dalmácziában, sőt egész Nyugat-Európában még nem találták. Annál figyelemre méltóbb ennek a szép, nagy osztrigának tömeges előfordulása messze keleten, a turáni medencze tiensáni peremén, Ferghanában és Perzsia északnyugati részén.

3 FUTTERER K. Ázsián keresztül végzett utazása közben, Ós és Kasgár között a RoMANovszKY-tól ferghanai-emeletnek nevezett képződményre is figyelmet fordított. Az Alai-plató északi és keleti aljából több szelvényt rajzolt ezen rétegek kibukkanásairól. Guldsa, Küsül-kurgan és Irkestam vidékéről valók ezek a szelvények, amelyek rétegeiben az erdélyrészi eoczén-rétegekkel nagy analógiát látok. Lágy durvamészkő, homokkő, márgák, gipsztelepek és tarka agyagok váltakozását tárják fel az ő szelvényei. Az elhozott kövületeket BÖHM J.

4 dolgozta fel és 23 alakot 1 KOCH ANTAL: AZ erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. I. rész. Palaeogén csoport; M. kir. Földt. Int. Évkönyve. X. köt. 6. füzet. 2 Id. h. VI. tábla. 3 Lásd SUESS E.: Beiträge zur Stratigraphie Centrai-Asiens; Denkschr. d. kais. Acad. d. wiss. Wien, 1894. LXI. köt. 463. (35.) old. LÓCÍY L.: Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának tudományos eredményei III. köt. 139. old. (1897). KOCH A.: Új adalékdk a Gryphaea Eszterházyi elterjedéséhez stb.; Földt. Közi. XLI. köt. 1911. 42. old. 4 Ueber cretaceische und eocäne Versteinerungen aus Fergana; 95—

111. old.; —FUTTERER K.

; Durch Asien, Bd. III., Naturwissenschaftliche, astronomische und meteorologische Ergebnisse,